30.fejezet-A titokzatos baleset

ÁÁÁÁ ne már , hogy itt járunk! A 30. fejinél ?^^ Ilyen nincs! Biztos , hogy nincs !

ÉÉs a 30. feji :

Apa után indultam , féltem , hogy ígérete ellenére , mégis valami hülyeséget csinál .Elindultam hát , a szagok egyenesen egy rétre veszettek .Ahol tűz lobogott , amiből apa kellemes illata áradt .Megölték . Sírni kezdtem , arcomat a kezembe temetve bőgtem . Míg nem zajok ébresztettek ki fájdalmamból .Felkaptam a fejem , és morogni kezdtem . Egy szőke hajú vámpír lépett elő a bokorból . Ez Stella , volt .Úgy látszik , túlélte a zuhanást .Csak éppen nem ember lett…Vígan mosolygott rám , és énis rá , gondoltam békések a szándékai . De ő nekem ugrott . Túl gyenge voltam , hogy átváltozzak , megint nem tudtam küzdeni…Már csak centikre voltak tőlem kés szerű fogai , de valaki arrébb lökött , és velem gurult a földön…Biztos Edward volt…de még egy ideig biztos nem tudom meg , hogy ki volt…Ugyanis kómában feküdtem , igazából nem tudom , hogy hol…Egyedül maradtam a gondolataimmal , mert ha akartam se tudtam volna felébredni .De egyszer csak sikerült…

Nyitogatni kezdtem a szememet , és egy idegen szobában feküdtem . Egy idegen házban…Lesodortam magamról a takarót , és megláttam , hogy csak egy szál fehérnemű van rajtam…Ezt nem tudtam mire vélni…Lehet , hogy a ruháim véresek .

Magam köré csavartam a takarót , és kiindultam a szobából . Nem tudtam merre megyek , csak mentem , le a lépcsőn . És egy kisebb konyhában találtam magam , ahol egy barna hajú fiú , éppen rántottát sütögetett .

- Khmm…Szia!- erre összerezzent , és boldogan köszönt .

- Szia ! Csakhogy felébredtél…Igaz még csak egy órája voltál kómába , nagyon féltettelek ám . Az a csaj majdnem megölt !

- Áh , szóval te menettél meg ! Hát…köszönöm.

- Semmiség volt…De egyébként Tony vagyok . –nyújtotta a kezét , amit én elfogadtam– Te is farkas vagy?

- Kmm…Igen , de csak félig , vámpír is vagyok…

- Érdekes…

- Figyelj…Maradnék még , de haza kell mennem .

--Persze menj csak .

- Sose foglak elfelejteni , Tony ! Nagyon köszönöm , hogy megmentettél .

- Tudom , hogy nem fogsz elfelejteni egykönnyen!- nevetett gonoszul , amit nem nagyon tudtam hová tenni…

-Hát…Szia Tony!- öleltem meg . Ő is elbúcsúzott , majd tudatlanul indultam útnak .Pár perc múlva már otthon voltam , és helyzethez képest vidáman , ugrottam be az ablakon. Bementem a fürdőbe , és lefürödtem , hajat mostam ,majd lementem Codyhoz…

(Tony szemszöge)

-Hát---Szia Tony!-megölelt , én pedig viszonoztam a kedvességét .Ő kiindult az ajtón , és eltűnt , én pedig még a nevét sem tudom…De a ruhái nálam maradtak .Legalább ennyi emlékem maradt tőle . De remélem , hogy engem sosem fog elfelejteni…Ha sikerült a tervem , emlékezni fog rá ki is vagyok …

Nem lett hoszzú . De majd kiderül , a második részben , hogy mit csinált Tony :D

De ígérem , amit tett sose fogjátok megbocsátani neki !!!!!

Apropó második rész...

Itt a vissza nem térő lehetőség !!!! Ha kezditek unni , hogy én itt írom ezt a törit , akkor írjátok , meg , gyorsan megölök mindenkit , és befejezem a törit :'(

De viszont , ha szeretnétek , hogy folytassam , akkor még vagy száz évig fogom írni , addig amíg meg nem unom -figyelem! Nem fogom megunni túl hamar - Szóval szavazzatok ,és írjátok meg , hogy szerintetek mit csinált Tony^^Sok-sok kommit!

Pux:)