34.fejezet-A legjobb jelző:Fájdalmas...

Tegnap nem volt rész , úúúgyhogy ma kettőtet hozok:P

Olvasd el írj komit:D

Ha bármilyen jelzőt használhatnék az életemre , mit mondanék ?

Tökéletes?Érdekes?Izgalmas ? Nem! A legjobb szó az lenne rá , hogy fájdalmas…

Mi lenne benne a Tökéletes ? Mi lenne benne az érdekes ? És mi lenne benne az izgalmas ? Semmi ! Az én életem fájdalmas …

17 év magányos , unalmas élet .Aztán a hazugságok , amit Christől kaptam…Meghalt az anyukám, és az apukám is ….Lehet , hogy vannak tökéletes , érdekes , izgalmas dolgok az életemben…De ezeket mind itt kell hagynom…Örökre…

De ezek csak szimpla gondolatok…Semmi több , ezek is elszállnak . Valaki úgyis meg akar majd győzni arról , hogy nekem jó életem van…Én pedig vagyok olyan hiú , hogy higgyek ennek .Pedig nem kéne…

A gondolat , a szó…Az érintések…Mind elszállnak , nem marad más , csak az emlék .Soha , semmi nem tart örökké…Így az életem sem .Emlékszem , anyuék mindig azt mondogatták , hogy egy örökké valóság elég ahhoz , hogy barátokat szerezzek , persze , elég…De azt nem mondta , hogy meg kell tőlük válnom…Ő mindig azt mondta , hogy akkor majd örökké együtt lehetek velük . Hogy majd lesz férjem…Lesznek gyerekeim…De mégis , hogyan lenne ? Mégis , hogyan ?

Gondolataimat , átkoztam , hogy még a legvidámabb pillanatokat , is elvarázsolják , a poklokba . Hogy nélkülük sehova sem mehetek . Most is , itt állok a barátaimmal , és örülünk annak , hogy Aida végre itt van , és , hogy megbánta , amit tett…Én pedig nem tudok ujjongani , mert a gondolatok behálóztak…Szívem egyre gyorsabban vert , mikor felfogta , hogy egyre közelebb a halál . És mintha a szél is csak ezt susogta volna : Halál…Halál…Nem bírtam ezt , futni akartam , futni a végtelenbe …Csak el innen…Fogtam magam , és nekiiramodtam , a többiek pedig , egy másodpercig ijedten nézték az árnyam , majd tovább beszéltek .

Futottam , a legközelebbi erdőbe , tudtam mi hiányzik nekem…A vadászat…Nem voltam éhes , de visszaemlékeztem arra , mikor Edwarddal voltam . Mikor végre eltűnt az éjségem , megnyugodtam , és szelídként folytattam életem .Ez kellett nekem . Semmi más . Csakis ez .Hamar beértem egy erdőbe , ahol , egy őzcsorda legelt. Felugrottam , és rávetettem magam , De a fejem hangosan koppant , mikor földet értem . Egy lány ült a földön , és csak nevetett . De mikor rájött , hogy ki vagyok , ömleni kezdtek belőle a szavak .

- Te meg ? Te vadászol ?Edward már keres ! Menj vissza hozzá ! Van egy meglepetése , aminek biztos örülni fogsz . De amúgy jól összekoccantunk – hadarta egy szuszra , majd egy orbitálisan nagy levegőt vett .