Szélvihar-9.fejezet

Egy hét elteltével, már mindenki sebei begyógyultak.Az esküvőt is megtervesztük.És reméltük, most tényleg meg tudjuk tartani.

- Sarah!Mi van veled?Így , hogy fogsz beleférni a ruhádba?-teremtett le Alice.

- -Miért?

- Hát…Bocsi…De híztál egy keveset…Atya Úr Isten!Terhes vagy!-tapsikolt.

- Miből gondolod?

- -Hát…rosszul voltál egész héten, és most már biztos!

- -De…egy hét alatt még…érted…

- Mesélt neked anyukád, a vámpírok szaporodási folyamatáról?

- -Igen…Azt mondta, hogy alig két hónapig volt terhes…De…Apám- csaptam a homlokomra- Edward nem tudhatja, amíg nem tuti!

- Vadászik…Gyere!Menjünk Carlisehoz-vigyorgott.Amint beértünk a kórházba, szembe jött velünk Ő.

- - Sziasztok.Mit szeretnétek?-kérdezte.

- -Sarah terhes-ugrált Alice.

- - Nem hinném…Ezért jöttünk ide.

- -Rendben, gyertek-indult meg egy szoba felé.Lefektatett valami székra, és bekente a hasam zselével.Aztán valamit húzogatott rajta.Közben pedig sokszor hümmögött.

- -Mi az?

- -Ikrek!-mosolygott.

- -Na neee!-kiáltottam örömömben.

- -Nyugi!Még azt hiszik gyilkolunk…-tapasztotta a számra a kezét Alice.

Boldogan ugrándoztam hazafelé barátnőmmel.Edward már az ajtóban állt.

-Hol voltatok?-ölelt magához.

-Hmm…Sehol!-legyen meglepi…majd az esküvőn elmondom.

-Azt látom…Na, de gyere!Az esküvőt még meg kell szervezni.

-Oké-mondtam unottan.

*Az esküvő napján.*

Talán ez lesz a nagy nap.Nem úgy mint legutóbb.A tükörben szemléltem időközben egyre növekvő hasamat.Majd felöltöttem a ruhát, és mélyet sóhajtottam.A fűzőt jól megkötöttem, hogy ne látszódjon a pocakom.

-Sarah, mehetsz.Mindenki itt van-suttogta Alice .

-Jó…Egy pillanat-ujjabb sóhaj, és kiléptem a szobából.Körülnéztem a kis templomban.Csak a rokonok voltak ott.A lassú zene ütemére lépkedtem az oltárhoz.De megbotlottam a ruhámban, és elnyaltam a földön.Mindenki morogni kezdett…Rám?De ezen már nem gondolkozhattam, a szédülés és a feketeség győzött.Lángok lepték el a testem, és a nyakamból szivárgott.Mintha valaki megharapott volna.Chris…Mondtam magamban, a fájdalom ujjabb hullámokat eresztett, én pedig fájdalmasan sikítottam.A fájdalom enyhült egy kicsit.Talán a halál.Mert a vámpír méreg megöli az alakváltókat.Mégegyszer kinyitottam a szemem,Edward állt felettem, én pedig csak halvány mosolyt küldtem felé és azt suttogtam.

-Ne hagyj meghalni…Terhes vagyok…-és a sötétség megint ellepett.A tüzek újra visszatértek , égették a bőrömet.

Szélvihar-8.fejezet

*KÉT NAPPAL KÉSŐBB*

/Sarah/

Alice nem látta, hogy a közel jövőben visszajönnének. Így – bármilyen meglepő ebben a helyzetben- szervezni kezdtük az esküvőt. Igen, az én esküvőmet. Abban mindenki biztos volt, hogy minél hamarabb kell megtartani, mert akármikor visszajöhetnek. Így a kitűzött időpont : Holnap után.

Kicsit gyors nekem ez az egész…A vendéglista nem valami hosszú. Összesen talán ötvenen leszünk. Mert Eric falkája- igen Alfa lett, amíg én „aludtam”. Mert ugye, Black leszármazott – is eljön. Nagy volt a sürgés forgás. A ruhámat még mindig nem láttam. Alice vette meg nekem. Ma csütörtök van, szóval szombaton lesz az esküvő. Edward már nagyon izgatott…Meg persze én is.

*PÉNTEKEN,AZ ESKÜVŐ ELŐTTI NAPON*

Holnap esküvő…Már csak pár óra, és kezdődik.

- Edward?

- Igen?- lépett be az ajtón.

- Én…Ti sok mindenen mentem keresztül…És…Ha holnap visszajönnek…És végleg elszakítanak egymástól…

- Szóval?Mit szeretnél?-ült le az ágy szélére.

- Én, szeretnék egy gyereket, tőled….- motyogtam.

- De ugye tudod, hogy a vámpíroknak nem lehet gyerekük?- nézett rám bűnbánó szemekkel.

-A szüleimnek is született!Nekünk is fog!Bízz bennem!

- Én bízok de…

- Nincs de!

- Biztos ezt szeretnéd?- bólintottam. Belecsókolt a kulcs csontomba. Engem pedig a hideg rázott ki, a gondolattól…Hogy végre boldog lehetek….

*REGGEL*

- Sarah!Ébredj!- bökdösött meg valaki.

- Hagyjál!- morogtam a párnába.

- Ma van az esküvőd!-Suttogta izgatottam Alice.

- Mi?Úristen!- pattantam ki az ágyból.

- Nyugi!Van időd!

- Huhh….Megnézhetem a ruhám?

- Majd!- csillantak meg a szemei. A fürdőbe vezetett- És…Nem esett bajod?

- Mikor?- néztem rá.

- Hát…tudod…tegnap…

- Alice…Alakváltó vagyok!Hamar gyógyulok. Egyébként nem…- mosolyogtam, a tegnapra visszagondolva.

- Na jó, öltözz fel- csukta rám az ajtót. A ruha, valami mesés volt. Olyan, nagy és királylányos. Amint felvettem,már jött is Alice és Rosalie. Kisminkeltek, megcsinálták a hajam…Szóval elkészítettek.

*Az esküvőn*

Szabadtéri esküvőt terveztünk. Edward már a pap mellett állt, és engem várt. Nagyot dobbant a szívem, mikor szóltak, hogy induljak. Lassú léptekkel haladtam előre. Majd Edward mellett megálltam. A lassú zene még mindig nem halgatott el.

- Fogjátok meg egymás jobb kezét. Fordulok , először Ádám gyermekéhez. Ismételd utánam…Én….

- - Én Edward Antony Cullen…

- - Fogadom…

- - Visszajönnek!- kiáltott Alice, és mindenki támadó állásba állt, tudták, kikről van szó. De hogy az esküvőmet tönkre tegyék, azt már nem. Aida a papot gyorsan elvitte a közelből, nehogy lásson valamit. Segítségért kiáltó szemekkel meredtem Edwardra, aki ugyanúgy meg volt rémülve mint én. Fél perc múlva 50 vámpír rontott a székek közé. És persze Tony. Mi többen voltunk, de ők erősebbek. Az ellenség között felfedeztem Christés Stellát .Azokat, akik kiskoromban elvitték a szüleimet. Codytól kértem fejben segítséget, hogy tudja-e kik ezek. Azt mondta, Azok , akik üldözték, és akik megölték a szüleim. Valaki felkapott, biztosan Edward. De nem ő volt. Egy farkas vitt engem. TONY!

Egy réten ledobott a hátáról. Elég messze voltunk már mindenkitől. Ő pedig vissza voltozott emberré.

- Mi ez az egész?-kérdeztem fennhangon.

- - Csak gyűjtöttem pár haragost, vagy olyat, akik nem nagyon szeretnek…Elég sokan vannak. És Cody kergetőiről ne is beszéljünk!Ők főként utálnak téged is…Mert hát, a szüleid megmentették őt…Hmm…De én szeretlek!Érts meg!És sajnálom, hogy a baba meghalt…Hmm…Azt hiszem pótolhatjuk- és közelebb lépett.

- - Álmodban!Utállak!- kiáltottam, reménykedve, hogy valaki meghall.

- - Ha nem én…Majd Chris…Nagy Casanova vagy te!Chris!- kiáltott és eltűnt. Chris jelent meg.

- -TE…Vámpír vagy?

- .Bizony bizony…Kár , hogy elhagytál…- nézett szomorúan, a tekintete elnyelt, és megbabonázva sétáltam felé.

- - Te hagytál el!- mondtam utolsó erőmmel. Aztán elnyaltam a földön. Valaki rám nehezedett, egész test súlyával. Én nem akartam ezt!Én csak egy békés esküvőt szerettem volna!A könnyeim utat törtek maguknak, és folyni kezdtek. Egy hideg kéz szorgosan törölgette őket.

- - Edward…

- - Én vagyok!Gyere!El kell tűnnünk!- Megfogta a kezemet, és olyan gyorsan felkapott a hátára, hogy csodálkozni sem volt időm. Elmegyünk…Rossz ezt tudni…Amint ezen gondolkoztam, Edward összesett, és utolsó lehelletével azt mondta- Fuss…

- Majd lehunyta szemeit. De lélegzett. Még élt. Hátranéztem. Egy halom Vámpír tart felénk. Edwardot is ők ütötték le a földre. Fölkaptam a hátamra, és a hosszú esküvői ruhámban rohantam vele …Még én sem tudtam hova. Mindenhol tűz égett. És idegen vámpírok szagát terjesztette. Még belegondolni is rossz volt, hogy talán az egyik szerettem is épp füstölög…

- - Sarah!- hallottam meg Edward hangját .

- - Semmi baj. Csak…Megsérültél.Elviszlek innen, és meggyógyulsz…

- - Én nem akartam ezt…Bocsásd meg…

- - Nem a te hibád!-a lábaim egyre nehezebben lettek Edward súly alatt. De kibírtam, míg el nem értünk, a még mindig romos állapotban lévő házunkig. Ott felvittem az emeletre, betettem az ágyamba, és csak azt suttogtam neki, hogy nincs semmi baj, és szeretem. Ő csak csendesen pislogott rám, és szorongatta a kezem.Rossz volt így látni ilyen erőtlenül. De én is elgyengültem. Elnyomott az álom,és csak akkor ébredtem fel, mikor valaki erősen szorongatta a kezem. Edward volt.Az ölében tartott, és ölelt.

- - Jól vagy?- kérdeztem bágyadtan.

- - Hamar gyógyulok-vont vállat, és erőtlenül mosolygott.

- - És most mi lesz?- kérdeztem.

- - Meg lesz az esküvő!Két hét múlva.Zárt körű lesz…Csak páran leszünk.

- - Jól eltervezted…

- - Muszály…Szeretlek…

- - Én is szeretlek!- pusziltam meg-Ugye senkinek nem esett baja, mármint nem halt meg…

- - Tőlünk nem…De a „rosszaktól” elég sokan.

- -Értem…Fekete a szemed…Éhes vagy…

- -Nem!Dühös-mosolygott keserűen

Szélvihar-7.fejezet

Jippí! Meglett a 5 komi♥ azért...remélem ezentúl is fogtok írni komit! Na de nem is mondok többet, mert itt a - remélem- várt rész!

- Cody…én. Nem tudom…Ti nagy felelősség lenne…A rezervátumban is vannak farkasok…Oda is mehetsz…

- De én , csak benned bízom!Szerintem, te lennél, a legalkalmasabb!- győzködött.

- Gondolod?

- Biztos vagyok benne!

- Hát…jó…Leszek, de nem tudom, hogy ezt , hogy kell!Most akkor , már én vagyok az alfád?Vagy kell valami rituálé?

- Én tudom, hogy te vagy az!Ez elég!

- Rendben…- motyogtam magamnak- De…- ő ekkor már elszaladt. Helyette Edward lépett be.

- Nagyszerű leszel a számára!

- Honnan tudsz , róla?

- Vámpír vagyok !- mosolyogta. Ásítottam még egyet, majd elnyomott az álom.

(Edward szemszöge)

Négy hónap után, megint itt lenni mellette. Maga a paradicsom. Még fel kell dolgoznom ugyan, hogy én lennék a bevésődése…De azért örülök neki. Olyan békésen aludt, hogy felmerült bennem a kérdés:Normális vagyok? Itthagytam , a világ legszerethetőbb emberét?Képtelenség!

Ahogy ezen merengtem, Alice látomása kúszott a fejembe. Farkasok, vámpírok megtámadnak minket. Az ablak üvege kitört, egy hatalmas farkas robbant be. Sarah után kaptam, őt nem viheti el!Kezemben tartva, rohantam le vele a lépcsőn. De nem jutottam sokáig. Mindenhol idegen vámpírok , támadóállásban álltak. A családom is készen állt a harcra. Az ajtó kicsapódott, és Eric, és Orsi zihálva estek be rajta. Amint felfogták, a helyzetet, átalakultak, és hangosan morogtam.

Egy percig megállt a levegő. Mindenki a kezemben lévő, alvó lányt vizsgálgatta. Szegénykém, a gyógyszerek hatása alatt volt. Még mindig aludt. Egyenletesen vette a levegőt. Fel sem fogta, a körülötte lévő feszülséget.

A csendet egy vonyítás zavarta meg. A farkas az emeletről, levágtatott, és kimarta a szerelmemet a kezemből. Ijedten kaptam utána. Ekkor két vámpír rám ugrott, erőtlenül taszigáltam le magamról. A családom, és Sarah családja is rohant a „rabló” után,míg végül elkapták. Sarah , kicsit sebzett testét Alice hozta vissza. A betolakodók, morgások közepette hagyták el a házat.

- Elmentek…De vissza jönnek-meredt Alice a semmibe. Sarah, mintha időzített bomba lett volna, kinyitotta a szemét és kíváncsian nézett körbe.

- Mi történt?

- Hét vámpír, egy farkas. Idejöttek. Téged akartak. Meg persze, minket megölni. Codyval , pedig külön terveik voltak-szólt Alice.

- Hol van Cody?- kérdezte szerelmem.

- Nem tudjuk.Valószínűleg, elment kaját venni.

- Legalább kimaradt ebből-szólaltam meg.

- De kik lehettek azok?

- Azok, akik megölték a szüleidet. Vagy azok, akik engem kergettek. De Tony itt volt!- mindenki a kislány felé kapta a fejét, Cody volt az.

- Vagy..Lehetett Stella is…Érzem a szagát!- fogta be az orrát Sarah.

- Vagy ezek, mind egyesültek Tonyval!- kiáltott fel Jasper. Hiába, ilyenekben ő a legjobb.

Mindenki feszülten nézett körbe, a a széttört holmik között.

-Jó kis bunyó lesz ebből!-dörzsölte össze kezeit Emett.

Szomorú, de ez van!

Nem tudom mi van veletek!Egyre kevesebben írtok komikat...Valamit rosszul csinálok?Mert azt látom mindenütt, hogy egyre többen komiznak...Itt pedig...Szóval, itt már fejezetek ótam fogynak a komizók...Így nem tudom, folytassam e...
Tüntetek!Nem kérek sokat...Csak 5 db az az 5 darab, kommentárt.Ne tudjátok , meg , hogy mennyi erőt tud adni, egy komi...Mindig nézem, hátha valaki írt...És csalódnom kell!Persze van néhány rendszeres komizóm(akiknek nagyon, köszönöm)De a többiek belehzhatnának!Szóval...5 komi, a Szélvihar-6.fejezetéhez, vasárnap délig...Ha addig nem jön össze, akkor sztrájkolok még egy hétig, és csak utána folytatom!Na mit szóltok?Írtok nekem komit?Vagy rész nélkül maradtok?Ti döntötök!

Ui.:Ha nem írtok, nekem gyis jó...ti tudjátok meg később , hogy Sarah lesz-e Cody alfája, és hogy mikre veszi rá Edwardot!(nagyon izgalmas lesz...)DE én már úgyis pihizni akartam...Na mégegyszer jó komizást!És szépálmokat:D

Lillácska blogcsijaaaaaaaa!

Háj!Lilla, akit nagyon imádok, írt egy törit.De szégyenli, ezért azt mondta, csináljak úgy, mintha én írnám, mondtam neki, hogy ez hülyeség.Szóval azt mondta, hogy majd ő megírja, és hogy ne ismerje őt senki se, én tegyem fel, egy általam csinált blogra:D És mivel szeressük Lillát, megtettem ezt neki. Úgyhogy, mielőtt még, azt hinnétek, hogy én ilyeneket írok mondom: EZ lilla blogja!Ha van kedved, nézd meg! Itt a címe:D(am egy , asszem Robos blogról van szó...DE kkki tudja mi fog belőle kisűlni.De örüljünk, hogy mégeggy embert eltalált az ikletnyila!)


http://faradtszivek.blogspot.com/


PUSZI:D

Szélvihar-6.fejezet

- Te hogy kerülsz ide? Azt mondtad, hogy soha nem fogsz visszajönni.Ha sajnálatból jöttél, akkor még most menj el- suttogtam. Alice, és Carlise kimentek a szobából. És csak ketten maradtunk.

- Nem sajnálatból jöttem. Én nem is tudtam, hogy ennyire rossz neked nélkülem…

- Persze, hogy rossz!Te vagy a bevésődésem!Úgy kötődöm hozzád, hogy az már leírhatatlan. Te pedig itt hagytál. Hogy vésődjek be valakibe…De te vagy az!Már nem tudok másba!Sőt…olyan homályosak a férfi alakok. De neked hiába beszélek…Te biztos nem érzed…

- Arról az érzésről beszélsz, amelyik minden nap erre felé húzott. Amelyik nem hagyta, hogy ne induljak el minden nap ide vissza?Mert ha ez az az érzés. Akkor tudom miről beszélsz-ült le az ágyra. Olyan szomorú arcot vágott, hogy muszáj volt megölelnem. Kicsit megremegett, de ő is magához ölelt-úgy hiányoztál!

- Szeretlek- mondtam ki az első szót ami eszembe jutott- Soha többé ne hagyj el!

- Nem foglak…Mert szeretlek…Mindennél jobban!

- Én is téged- motyogtam, és sírni keztem. Nem tudom miért…Talán a sok idő alatt felhalmozódott stressztől…Nem tudom.De azt igen, hogy így Edward még szorosabban ölelt.

- Sajnálom, hogy a kicsi…

- Nem kell…Már nem is érdekel. Majd lesz még lehetőségem …Csak attól lesz, akit szeretek…

- Ezt még megbeszéljük…De most aludj!

-De ne menj el!

-Nem fogok…-mosolygott- Lenne egy kérdésem…

-Mond!

-Miért nem hallom a gondolataidat?

-Kéne?

-Persze!

-Hát…Gondolom, hogy a képességem miatt…DE , hogy így, farkasként is, megvan-e ez a képesség…Azt nem tudom…

-Mi lenne az?

- Tudok beszélgetéseket „indítani „gondolatban…

-Próbáld meg!

-Mit?

-Hogy jó-e még a képességed…-erőt vettem magamon, ékoncentráltam.”Edward, hallasz?” „Persze hogy igen!”válaszolt.

-Akkor jó…De ez , hogy lehet?A farkasoknak, nincs képességük…-kérdezte.

-Carlise szerint, még van bennem vámpír vér is…

-Értem, na de aludj!-húzta, mégjobban rám a takarót.Kopogtattak.

-Gyere!-kiáltottam, és Cody szökkent be.

-Beszélni szeretnék veled.Négyszemközt!-Edward kapta magát, és elhúzta a csíkot.

-Szóval…Beszélgettünk, még régen…És már máskor is akartam kérdezni, de neme voltál olyan állaptban…D…

-Az Istenért Cody!Nyögd már ki!

-Le…leszel az alfám?

Szélvihar-5.fejezet

-Alice?Edwardnak elmondtad , hogy kümában vagyok?

-Nem, miért?

-Mert azt küldte, hogy gyógyuljak meg.

-Csak annyit mondtam neki, hogy beteg vagy.Mást nem.

-Értem…

-Aztán így teltek a mindennapok.Alice beszélt Edwarddal, és elmondta, hogy mit mondott.Én persze, még mindig az agyat nyomtam…Még vagy…egy hónapig.Pontosabban 29 napig.Szóval, a baba már négy hónapos, én pedig 18 éves, és négy hónapos…Kicsit zaklatott, hogy ilyen idősen anya leszek.Mert én is gyerek vagyok még.Na de, vissza a jelenhez….

…Reggel volt.De nem az a szokásos.Mert ma már Carlise megengette, hogy kimenjek a házból.És ez egy hónap után, eléggé felüdítő.Alice berontott a szobába, és újságoli kezdett.

-Edward hazajön!-ujjongott, és én is.De aztán elkomorult az arca.

-Mi az?

-Nem marad, csak már hijányzunk neki.Te is…De te nem fogod látni.Aludni fogsz éppen.

-Nane!

-De igen…

-Bocs…de inkább…visszafekszem-Őelment, én pedig befeküdtem az ágyba, és sírva aludtam el.De az édes álom nem tartott sokáig, mert hatalmas fájdalom nyillalt a hasamba, aztán az egész testemet elnyelték a kínzó késdöfések.Hatalmasat sikítottam, és rögtön beszálgulgott Carlise, és Alice…Pillanatok alatt felmérték a telepet, de én nem tudtam mi van.Aztán, csak annyit éreztem, hogy valami hiányzik…De a szememet fedő sötétségtől, nem tudtam miaz.Nem lejhet igaz, hogy nekem, mindig kómába kell esnem!

(Alice szemszöge)

A hatalmas sikítsra, egyszerre rohantunk be Carlisal Sarah szobájában.Egy pillanat csend is elég volt, hogy felfedezzük:A kicsi meghalt.Uram isten!De Carlise nem habozott.Felkapta Saraht, és futott vele.Én is követtem.A kórházban bevotte egy szobába, és néhány ápoló segítségével,kiszedte Sarahból, a már egészen nagy gyermeket.Úgy sajnáltam, azt a kis picúr gyereket.De Sarah , hogy ki lesz akadva.Azt hiszem, még egy könnycseppett is hullajtottam.De nem figyeltem, mert a telefonom csörgött.Edward…Ha most felveszem, tuti elmondok mindent…De muszály, nehogy gyanakodjon.

-Szia…-köszöntem, elérzékenyülve.

-Szia!Miért vagy ijen szomorú?

-Semmi…

-Mond el!Csak nem olyan vészes!

-Áh nem!Csak elmnetél, és kiderült, hogy Sarah terhes.Méghozzá attól a Tonytól.Sarah mindennap sír, mert nem vagy itt.És most, nem hiszed el, mi történt!Meghalt a baba.Sarah kómában van.Te pedig egy nagy darab marha vagy, mert nem vagy itt- kiabááltam, de nyorsan ki is nyomtam a készüléket.

Sarah olyan békésen pihegett a kórházi ágyban.De nem lesz ilyan nyugott, mikor felébred.

Az

ajtó kinyílt, és Carlise lépett be rajta.

-Sarah, még mindig nem ébredt fel?

-De… felébredtem…Mi történt?-kérdezte rekedten Sarah.

-Csak , hogy felébredtél.És kómába estél…És a pici…Ő meghalt-Sarah bólintott, és lehajtotta a fejét.

-Tudjátok…Négy hónyp sok idő.És én sokat gondolkoztam…Azon, hogyha én Edwardba vésődtem, akkor Tony gyerekét ki tudom-e hordani.De úhylátszik nem.

-Te belém vésődtél?

Szélvihar-4.fejezet

Az állat egészen a rétig futot velem, ott ledobott a földre, és elment.Én felugrottam, és futásnak eredtem, de a bokámba fájdalom nyilalt, és a földre zúgtam.Tony mosolyogva jött felém.

-Jajj, de aranyos!De tudod...Vigyáznod kéne a babára!Nehogy baja essen.

-Utállak!-üvöltöttem.Aztán a fák, mocorogni kezdtek, és a Cullen család jelent meg.De Ő nem volt ott.Tony ahogy észrevette, a társaságot, rögtön a hátára kapott, és a fákon ugrálva tett meg jó pár métert, de én ellenkezésemnek köszönhetően, leestem a hátáról, és több tíz méter magasból, lezúgtam a sáros földre.

　

　

　

Egész jó volt ez a kóma...vagy halál...vagy mi volt ez....De aztán sajnos felébredtem.De már nem a koszos, és rossz emlékeket örző földön voltam.Hanem, a saját szobámban.Mellettem, egy kis széken Alice ült, és fogta a kezem.

-Jajj!Csak ,hogy felébredtél!Azt hittem, hogymár fel sem ébredsz!-szomorkodott.

-Mi...Mi történt, miután én elájultam?

-Hát te nem elájultál...Hanem kómában voltál...

-Meddig?

-Két hónapig...-suttogta.

-Akkor a ...

-Igen...A baba már három hónapos-mosolygott szomorúan.

-És jól van?Nem esett baja?-aggodalmaskodtam.

-Nem.Carlisenak köszönhetően, még a kóma ideje alatt, is tudott fejlődni.

-Ez...jó...Azt hiszem...Csak én , nem pont tőle szeretnék gyereket...Egyébként...Ő már tudja?-céloztam Edwardra.

-Nem...Gondoltam megvárom, amíg felébredsz, és utána majd elmondod, hogy ellmondhatom-e.

-Isten ments!Nem kell, hogy tudja...Amint már sokszor mondtad...Ő már elfelejtett...

-Nem tudok neked hazudni!Igazából...Ő még mindig nagyon szeret.Minden nap, órákig beszél velem arról, hogy mit csináltál aznap.Még azt is tudni szeretné, milyen ruha volt rajtad....

-De... ha szeretne, akkor nem ment volna el...

-Te még szereted ugye?

-Ühümm-hajtottam félre a fejemet, és kibámultam, az ablakon-de a kérdésemre,még nem kaptam választ!Mi történt...

-Semmi érdekes...Tony, mikor leestél, futott tovább.Ennyi, nem volt semmijen harc.

-Értem...

-Egyépként, a többiek kinnt állnak az ajtó előtt, és várják, hogy mikor jöhetnek be-próbált vígasztalni.

-Kik azok a többiek?

-Hát Cody...Aida...Eric , Orsi, Carlise, Esme, Emett, Jasper,sőt, még Rosalie is.

-Hát, akkor ne várjanak soká.Hívd be Codyt.-Alice kiment, és Cody ugrott be az ajtón.Halálra ölelgetett, meg puszilgatott.

-Boldog születésnapot Cody!-öleltem én is.

-De te honnan tudod?

-Titkos-vigyorogtam-Még beszélgettünk kicsit, majd sorba jöttek a többiek.Végül azon vettem magam, hogy Alice megint mellettem ül.Én a telefonomat babráltam, mert ha nem több, mint 1000 üzenetem jött...A hívásokról nem is beszélve.Amint olvasgattam, a leveleket , egy levélen, megakadt a szemem.Nem volt hosszú, de a szívemem,öröm töltötte el.Az SMS-ben csak ennyi állt: Gyógyulj meg...De a feladója...Edward volt...

Szélvihar-3.fejezet

-Sarah! Gyere az irodámba!Most!-és letette a telefont.Én pedig futásnak eredtem.Hamarosan, már az ajtót nyitottam.

-Itt vagyok...Mi a baj...

-Ez...nem mondanám bajnak...De..Érdekes...

-Mond már!Mégis van bennem vámpír vér?-mosolyodtam el, hogy talán mégis...

-Igen van...-erre a nyakába ugrottam, és öleltem, de ő folytatta de fontosabb dolgot is észrevettem...De , kéne még egyszer vért vennem!

-Persze...-a karom nyújtottam.Ő egy fél óráig a véremmel "játszott" majd megszólalt.

-Terhes vagy-mondta , de nem úgy tűnt, mintha viccelne...Leesett állal álltam.És azt hiszem, még levegőt sem vettem.Le kellett ülnöm.

-Az...Az neem lehet!Én nem...

-Pedig igen!-ez egy baromság!Én nem lehetek terhes.De hirtelen jött a felismerés.

-Tony...-suttogtam, és zokogni kezdtem.

-Ki az a Tony?-ráncolta a homlokát.

- Mikor , az apukám meghalt...akkor kimentem a rétre, és megtámadtak.Ő mentett meg.Aztán kómában voltam.És mikor felébredtem, elég hiányos volt az öltözékem...

-Gondolod hogy...

-Csak ez történhetett!Más nem lehetett...Mert...azt mondta, hogy én nem fogom elfelejteni , ki is ő...

-Akkor ő volt...De, hogy merte?És mi volt a célja?-kérdezte, de nekem SMS-em érkezett, tőle:

"Szerbusz! Tudomásomba jutott, hogy megtudtad , a kis titkomat:) Remélem, te is örülsz neki!

És a válaszom, hogy miért csináltam:Olyan jól nézel ki, és azt hiszem, beléd szerettem...♥És mi bírna rá, hogy velem legyél, ha nem egy közös baba?Hát nem aranyos?Szerintem nagyon is:)Ha készen állsz, velem és a babával leélni az életed csörgess! Szeretlek:Tony♥

Amint elolvastam, mérhetetlen düh öntött el, de szótlanul átnyúnytottam , a készüléket Carlisenak.Aki dühösen nézett a telefonra.

-Én megölöm!-Kiáltottam, talán , egy kicsit hangosan.A telefon, újabb SMS-t jelzett.Megnyitottam.És egyfajta fenyegető levelet találtam benne:

Remélem, nem gondoltad komolyan , hogy megölsz...Mert , szerintem nem élnéd túl...De ne értsd félre...Én nem bántanálak...Csak a barátaim...Szóval...Legyél szíves megfogni magadat.És elindulni szépen arra a rétre, ahol múlkor megmentettelek.Itt az idő, most te ments meg!Ne hagyd , hogy nélküled éljek...Mert ha meghalsz...Akkor muszáj lesz:S Úgyhogy, gyere.és nem lesz bajod...

Ui.:Egyedül gyere! SEmmi trükk! Még mindig imád:Tony♥

Ledobtam a a földre, a mobilom, és a számra tettem a kezem.Carlise felvette a telefont, és elolvasta.Majd megszólalt.

-Nehogy elmenj!-ekkor kitört az ablak üvege, és egy hatalmas állat , magával ragadott.

Másik blogom(Nézd meg!!)

Írtam egy másik blogot, és szeretnném, ha megnéznétek:$ De nem muszáj...Szval ha megnézed akkor köszi:DD
Itt a címe:

http://valamitiltott.blogspot.com/

♥köszi:D

Szélvihar-2.fejezet

Fáj a lét, a létezés

A lefekfés, az ébredés

. Fáj a múlt, és fáj a jelen,

Mindez azért, mert nem vagy velem

A hold , már nem világított...Vagy csak én aludtam el?Lehetséges...Hiszen nem a pincénkben voltam.Hanem egy réten...Talán pont azon, ahova Edward vitt...Igen...Ez az a hely!De ő nem volt velem...Egyedül voltam, és a hatalmas kékséget néztem.Néztem-néztem...De csak az én tükörképemet mutatta.Bár mit is mutatott volna?Talán a jövőt?Hülyeség...De talán mégis...Edward hirtelen mellettem volt, és szorosan ölelt magához.Aztán , mintha porfelhő lett volna, ő eltűnt, én pedig megint a házunkban voltam...És csak Cody volt mellettem.

　

Valamit biztos jelent ez az álom!Talán azt, hogy Edward ezen a réten van?Igen!Biztos ez a jelentése!Indulnom kell.

Felpattantam, és kitörtem a házból.Nem tudtam , merre van a cél pontom, de az ösztöneim megsúgták...Csak rohantam, és rohantam....A nap feljött, és le is nyugodott.Párszor, még megismételte ezt, de nem számoltam, hányszor...Nem aludtam, nem ettem , és nem is ittam...Nagyon gyenge voltam már, de erőt adott, az , hogy végre láthatom Őt.

Mikor már nem nagyon bírtam tovább, leültem a földre, és újra sírtam. Még szép, hogy nem tudom merre kell mennem...Sosem voltam jó az ilyenekben...

Halk motoszkálást hallottam, talán csak egy állat...De mégis hátrafordultam. Megkönnyebbülés, és öröm töltötte el a szívem...De volt egy bökkenő...Ő nem volt itt...

Csak az a rét volt ....De Ő sehol ...Felmásztam a fán, amin a ház volt,és beugrottam az "épületbe" csak az ő illatát lehetett érezni.Azt az édes illatot...Túl fájdalmas volt nekem ez a hely...Inkább a tóhoz mentem, remélve, hogy az álmom valóra válik, és újra ő ölel...

A tükör szerű vizet kémleltem, mint az álmomban.De csak az én képem mutatta...Bár mit is mutatott volna?Talán a jövőt?Egy frászt....ez nem az álmom!Ez a valóság!És ő sem fog felbukkanni!

Mintha a szellő simogatott volna,olyan érzésem támadt.Aztán megláttam a vizben Edward képét.Nagyon megörültem.Hátra fordultam, de ő eltűnt...Miért menekült?

-Edward!- duttogtam, tudtam, ő így is hallja.És tényleg...Felém közeledett.A nyakába akartam vetni magam, de ő porrálett, én pedig, a földön végeztem.

Selytettem, hogy ez csak az agyam képződménye...de mostmár tudom is...

A szemem előtt újra lejátszódott az, mikor a csónakba szálltunk...Csak ide-oda kapkodtam a fejem...Nem tudtam mi van velem.

Az idő zord lett,és arra gondoltam, hogy alszok egyet.Így is tettem...

Más nap ébredtem csak fel...de rögtön indultam is haza...Hátha , majd otthon vár rám a nagy Ő...

　

　

　

Tálan...Egy hónapja ment el Ő...Én nem jártam iskolába...Már úgyis mindent tudtam...Szóval, éppen az ablakon bámultam ki, mikor megérkezett Alice. Elmegyek hozzájuk, hogy Carlise megtudja, már nincs bennem vámpír vér.

Beszálltam az autóba, és aztán ki...Minden olyan monoton volt, de már megszoktam.Felmentem Carlise irodájába, és a karomat nyújtottam.Vért vett. És hazaengedett.Aztán már csak vártam, és vártam...két nap telt el, mikor felhívott.De nem volt nyugodt....Sőt...Kétségbe esett , és feldúlt volt...

Szélvihar-1.fejezet

Na éééééééééés itt a rész! Bocsi a késésért, csak szar volt a gép:(

(Edward szemszöge)

　

Amint kiléptem a szobából, hiányérzetem támadt.Tényleg itt akarom hagyni?Ugyan dehogy!De az ő érdekében...Nem fogok senkivel sem beszélni!Nem akarom, hogy lebeszéljenek, a terveimről!De egy levél még belefér nem?

Papírt, és tollat ragadtam, és írni kezdtem a levelet...Alicenek címezve:

　

Bocsánat! Tudom, hogy most nagyon mérges vagy rám...és , hogy Sarah is az...De neki most arra van szüksége, hogy bevésődjön, egy farkasba, vagy emberbe...nem tudom...De nem Rám van szüksége...

Minden próbálkozással adj fel!Nem fogok, visszajönni!De ti maradjatok itt, és vigyázzatok rá!Nem szeretném, ha valami kárt tenne magában!

De azért szeretném, hogyha minden nap felhívnál, és elmondanád , hogy mi van vele...És hogy milyen a hangulata, mitcsinált stb...Ha Ő kérdezdne rólam, mond , hogy már elfelejtettem őt...hogy már nem szeretem!Pedig ez nem igaz...

Kérlek téged, hogy sokat foglalkozz Sarahval...És vigyázzatok rá!

Köszönöm!Szeretlek titeket...és Saraht is...

Edward

Az üzenetet, a kisasztalra tettem, és elhagytam a helységet...Tíz másodperc múlva, már Forks is távol volt...És én minden pillanatban emlékeztettem magam, hogy nélkülem boldogabb lesz...

　

　

　

(Alice szemszöge)

Amint megtudtam , hogy megtalálták Saraht, visszafutottam a házba, hogy lebeszéljem Edwardot a döntéséről.De mire a házba értem, ő nem volt ott, csak egy levél az asztalon.

Ez mekkora hülye!Istenem!A levél egy búcsúlevél volt...Elment...

Sarah lépteit hallottam meg, futott, és mikor leért, rögtön a földre rogyodt...Engem észre sem vett, pedig ott voltam, ezt jelezvén megfogtam a vállát, és azt mondtam, ami neki a világ végét jelentette.

-Elment...-ő mégjobban sírt, én felálltam, és elmentem...Hagytam, hogy sírja ki magát...

　

　

(Sarah szemszöge)

Ez...ez nem létezik! Elment? Most..most ez komoly?Itthagyott, mikor nekem van teremtve?Hülyeség!Ez csak egy rossz tréfa! Mindjárt ki fog derülni!Csak még pár másodparc...

　

A másodpercek teltek, és az órák is...Nem bírtam tovább kémlelni, ézt a szépen feldíszített teret...Egy helyre volt szükségem...A pincére...Hogy mikor voltaam ott?Mikor Chris elhagyott...Gondolkoznom kellett, most is ezt kell tennem...

Mintha eddig nem is ültem volna, futottam a házunkhoz, a pinceajtó, mint mindig, résnyire volt nyitva.Kinyitottam, és felkapcsoltam, a lámpát.Az halk zúgással, és ernyedt pislákolással jelezte , hogy bekapcsolt.Ugyanolyan volt, mint mindig, a vakolat fehér színe, már sárga, és töredezett.A lépcső fokai csorbák, és hidegek...De nekem pont megfelelő....Levetettem magam az egyik ilyen csorbaságra, és gondolkozni kezdtem...Na jó...ez erős szó rá...Mondjuk inkávbb azt, hogy álmosan pislogtam a félhomályos világban...Az ajtó nyitódott, és csukódott. Cody jöttt be, de nem néztem rá, csak halkan sóhajtottam.

- Nincs semmi baj!-nyugtatott.

-Már , hogy ne lenne? Ő volt a bevésődésem...és elment...hú de nincsen semmi gond!Tudod milyen érzéés, hogy minden férfinek , csak a körvonalát látom?És , hogy minden szemrebbenésem alatt az Ő képét látom?

-Igen...Tudom...-hajtotta le a fejét, rákaptam a tekintetem, ő pedig folytatta- Tudod...Én ... bevésődtem...Tíz éves voltam...Mikor elkezdtek kergetni...mert a szüleim...Szóval mert nem akarták, hogy átváltozzak, de nem kaptak el, és átváltoztam, abban a pillanatban, hogy földet értem , farkasként, éreztem, hogy erősek az érzéseim az egyik vámpír iránt...Igazából...Ő nem is kergetett...Ő inkább csak ilyen...nem tudom...Szóval, én közeledtem felé, de ő nem viszonozta az érzéseket, egyszer viszont elcsalt engem egy rétre...Akkor támadtak meg...akkor segítettek a szüleid...-a végére, már szipogott...De engem nem hatott meg...még fiatal...majd bevésődik mégegyszer, vagy isten tudja...

-Nagyszerű...neked legalább van egy izgi sztorid...Kergettek bevésődtél BLA-BLA....Lesz mit mesélned az unokáidnak...De én mit mondhatnék?Szerelmes lettem , megcsaltak, elhagytak, szerelmes lettem, bevésődtem, meghaltam?Elég érdekes mese lenne...-tűnődtem el.

A kislány halkan felállt, és távozni készült, de én megfogtam a kezét, és megöleltem...Ez nem én voltam...Én szeretem Codyt!Elmondta nekem a titkát...Én meg jól leteremtem...

-Bocsáss meg!-suttogtam, ő pedig még jobban bújt hozzám.

　

Elnyomta az álom, de én nem voltam fáradt.Inkább néztem a pislogó lámpát, mely rövid idő múlva kialudt.A pincében csend uralkodott.Csak a levegő vételeink monotom csengesé hallatszott.

A sötétség is itt honolt, csak a bágyadt hold-fény ragyogott be a szobába, a szellőztetőn át.Telihold volt...Pont mint egy legendában...Teliholdkor változik át farkassá.Ez a gondolat, megmosolyogtatott.Tovább néztem, a sárga gömböt, és ráeszméltem, hogy ez egy új életet jelez...Egy új életet, Nélküle, másik formában...

HI

Sziasztok! El van romolva a gépp úgyhogy újra kellett telepíteni a windowsot! szval elveztek a részek...meg a gépis szarakodik, és csak időnként tudom bekapcsolni:S
Úgyhogy, újra írom a részeket...de lehet h megint elvesznek majd:(
Szval várjátok a részt! Nemsokára jön:D

^^

Szijasztokk!!!

Nem tudom, hogy hogy vagytok vele. De azért, a biztonság kedvéért, ha bármi kérdésed lenne a blogggal, vagy magával a történettel, akkor kérdezz:D

Addig is egy kicsit türelmet, amíg nem hozom a 2.részt! Lehet kérdezni^^

PUSZI♥

43.fejezet-A vég...de miért ilyen hamar?

Először is: köszönöm a komikat/leveleket, nagyon sokat segítettek, ösztönöztek...ÉS hát...eljött ez a rész is...az utolsó...most kb. egy hétig nem lesz feji.Aztán jön a második rész^^remélem azt is ilyen lelkesedéssel fogjátok olvasni:D

Nem láttam semmit, csak a nagy feketeséget, nem éreztem semmit, csak a fájdalmat. Most nagyobb volt a kín, mint bármikor máskor, most éreztem , hogy meg fogok halni. Aztán hirtelen , minden olyan fényes. Nem látok semmit, sem…csak Edwardot, aki angyalként jelenik meg előttem. Hát ilyen lenne a halál ? Rosszabbra számítottam…De én azt hittem , majd be kell mennem valami kapun…Erre meg csak Edward van itt…De milyen gyönyörű. Hirtelen elfogott a hiányérzet, de hát én már meghaltam.

Mintha felemelkednék a földről…De nem úgy mikor felemelnek, hanem , mintha repülnék. A szemem kipattan, én pedig tényleg repültem, de csak egy pillanatig , aztán földet értem.

Felülről néztem a világot, ott volt mindenki , akit szeretek. De nem megnyugvással néztek rám, hogy élek. Hanem félelemmel. Szólni akartam nekik, hogy itt vagyok , de a torkomat, csak hangos morgás hagyta el. Mi történik velem? Lenéztem földre, és két fekete tappancsot láttam…Átváltoztam volna?De ez nem én vagyok!Én kisebb , és szürke vagyok…

Fel akartam kiáltani, hogy segítsenek, de csak újabb morgásra futotta. Még sosem történt velem ilyen…Sosem alakultam át csak úgy…De akkor most miért?Koncentráltam , hátha visszaváltozom, de nem sikerült. Lefeküdtem, a földre, és vártam…Hogy mire? Azt még én sem tudom…Az orromat, hirtelen furcsa szag csapta meg, nem gondolkoztam. Rávetettem magam a szag kibocsájtójára, aki jelen pillanatban, Carlise volt. Ijedten néztem magam elé, mikor lehúztak róla. De miért tettem ezt?Eddig bírtam a vámpír szagot, mert én is az vagyok …Akkor…most mi történt? Mindenki rettegve figyelt, én pedig akaratlanul morogtam. De miért? Most mindenki utál! Ezt nem akarom, de a tudatalattim…A csudába, én nem akarom ezt ! A szag újra megcsapta az orrom, és újra , ráugrottam- ezúttal Alice re- miután róla is lehámoztak , én futni kezdtem, La Push tűnt a legjobb megoldásnak. Ezért oda rohantam, ott pedig egyenesen a jeges vízbe, de nem érdekelt , hogy hideg. Meg sem éreztem. A testem forró volt, és hiába próbáltam változtatni a hőmön, az makacsul maradt ugyanúgy.

Órák óta ültem egy vízből kiálló sziklán. Még mindig farkas voltam, és hiába erőlködtem, az maradtam. Ismerős hangot hallottam meg a partról, Cody volt, és a nevem kiabálta. Kiszáguldoztam a vízből, és a keresőmhöz rohantam.

- Sarah! Mindenütt kerestelek! Carlise beszélni akar veled!- bólintottam- és…Edward is- az ő nevére , mintha semmi akadály nem lett volna eddig, újra ember lettem, csak nem számoltam azzal, hogy a ruháim szétszakadtak, Cody persze készségesen odanyújtott, egy nyári ruha szerűséget. Futni kezdtünk , és csak a Cullen háznál álltunk meg.

-

A házban, mindenki engem nézett,én pedig lehunytam a szemem, és felsétáltam, Carlise dolgozószobájába.

- Sarah…azt hiszem…hogy…- kezdte .

- - Hogy?

- - Hogy , te…te…farkas lettél, csak farkas…Úgyhogy…már nem vagy…vámpír…Azt hiszem…- végignéztem magamon, semmi változás, ugyanolyan fehér volt a bőröm…

- - És…akkor most…- nem tudtam folytatni, kiszaladtam a szobából, egyenesen Edwardéba, mikor megláttam, őt, a szívem majd’ kiesett a helyéről. De ő nem volt boldog, szomorúan nézett engem…

- - Sarah…én…elmegyek…és nem jövök vissza!- suttogta

- - De…de miért?

- - Mert…nem akarlak veszélynek kitenni…tudom-tudom, hogy én már megszoktam a farkas szagot…De…sosem lehet tudni…

- - Ne.. légy szíves…ne hagyj itt- makogtam, és kigördült az első könnycseppem.

- - Carlisera, és Alicere is rátámadtál! Kitudja, mikor fogsz valakit, megölni ? Nem vagy elég erős…Neked ez még új…Én megértem…

- - De…én nem akartam!

- - Tudom!De a te érdekedben…

- - Edward…én…szeretlek…

- - Én is szeretlek. Pont ezért megyek el…Hogy bevésődj valakibe, és élj vele boldogan… -Megölelt, én elment, reméltem nem örökre, és , hogy meghallja, a a szavaimat…

- - Én…azt hiszem…Beléd vésődtem…- de nem jött válasz , lerohantam a nappaliba, hátha ott van. De ott csak a lufik, és a virágok voltak…Lerogytam a földre, és bőgtem, mint még soha…Elment az…akit nekem teremtettek?Ez őrület…Alice lépkedett le a lépcsőn, megfogta a vállam, és azt az egy szót susogta, amelyik nekem a véget jelentette.

- - Elment…

Itt a remek alkalom...hogy írj nekem komit, hogy megtudjam teccett-e:D Írhatsz komit vagy levelet:D

Puszi:D Egy hét múlva taláálkozunk^^

lollipopp97@citromail.hu