28.fejezet-Gondolatokba , süllyedve...

- Kislányom ! Miért ? Miért szerettél bele ebbe a fiúba ? Hát nem megmondtam , hogy elcsavarja a fejed ? És te még , hogy mondtad , hogy te csak , Chris szereted! Én elejétől kezdve , mondtam , hogy nem jó ötlet …de te – a hangja megint csak szuszogás lett , én pedig újra gondolkozhattam , Az első dolog , ami szíven szúrt . Az az volt , hogy megemlítette Christ . De álljunk csak meg ! Mikor erről beszéltünk , még alig ismertem Christ ! Most már biztos voltam benne , hogy nem anya valamilyen formában szeretne üzenni nekem , hanem , ez csak a lelkiismeretem . Amiért , anya szavait elengedtem , a füle mellett .De jó döntés volt ! Sose voltam ilyen boldog , és soha nem is leszek …Mert már csak hat nap…De ahogyan Edward mondaná : A legszebb hat nap .

A szívem ,egyre gyorsabban dobogott …És végül , a rossz gondolatoktól rémülve ébredtem fel .A szemem könnyes volt , és remegtem…Edward , pedig csak féltőn ölelt . És susogta , az , hogy semmi baj …De már , hogy ne lenne ? Hamarosan itt hagyom …És vége…

Akármikor álmodoztam , hogy egyszer , tényleg boldog leszek . Mindig volt valami . Valami akadály …Valami , furcsa lázadás…Amiből nincsen kiút…Csak a halál…

Akár hányszor álmodoztam , soha , nem azt a tündér mesét gondoltam el , amiben a királyfi megmenti a lányt…Hanem azt , mikor a sárkány , elrabolja…

Mindenki csak a mese szép felét nézi…Mert nem látja , azt , hogy a királylányt elrabolták…És , hogy csakis ezért kell megmenteni…Senkise látja , hogy a mese nem arról szól , hogy hogyan menekül meg…Hanem , hogy , hogyan kerül oda…Valami oka csak volt ! Mert csak úgy , nem történnek dolgok…

Ugyanez igaz az én szerelmi életemre is…Nem azt kell nézni benne…Hogy Edwarddal végre együtt vagyunk…Hanem , hogy miért vagyunk. Hogy mi történt előtte. Valami olyan dologra kell figyelni , ami a legkisebb dolog …Valamire , amit senki sem vesz észre…Még én sem…Lehet , hogy anyám tiltása kavart fel bennem mindent ? Lehet , hogy Chris miatt történt ? De az is lehet…sőt biztos , hogy beleszerettem Edwardba .

De ez igaz arra is , hogy lehet , hogy megmenekülök , a halál orra elől . De nem azt kell nézni , hogy hogyan éltem túl… Hanem azt , hogy hogyan kerültem oda…Hogy az egész , csak amiatt történt, mert a szüleim szerették egymást…És született két gyerekük…Eddig minden rendben…De az egyik gyerekük , nem elég erős…És nem bírja , a benne élő vadállatokat kordában tartani…Ez lennék én…Sarah Bloom , egy átlagosnak nem mondható 17 éves lány…Aki a hálál ellen , és a szerelméért küzd … De minden esély meg van rá , hogy megint ne tudjak küzdeni… Hogy megint túl gyenge legyek .

Arra gondolok , mikor még hét éves , pici lányként , át kellett élnem , hogy a szüleimet elfogják…Csak azért , mert mindketten máshová tartoznak …Halvány emlékek kezdtek derengeni…arról a…a szörnyű napról ….

Éppen TV-t nézek a nappaliban , a szüleimmel .Ekkor hét vámpír ugrik be a házba , a szüleim rettegnek .Az anyukám átváltozik , és morog . A betolakodók , pedig , csak nevetnek , majd elragadják mindkettőjüket .Engem otthagynak . Egyetlen vámpírral .Aki gonoszul mosolyog , majd rám veti magát . Én pedig túl gyönge voltam , hogy időben változzak át farkassá…-Ennek , a harcnak nem nevezhető , összeugrásnak , a helyét őrzön , még mindig a nyakamon…-A vámpír megharap , tudva , hogy egy farkas nem éli túl , egy vámpír harapását , de én nem csak alakváltó voltam .Annál sokkal több , de mégis kevesebb…Vámpír is voltam…De csak egy mihaszna , kis 7 éves kölyök…Semmi esélyem nincs .A földbe döngölve vártom a halált , míg nem pár órával később, a szüleim nyirkosan toppntak be a házba , és öleltek magukhoz …

Na tessék ez is itt van^^ a mai 2. rész :D És most megyek írni a másik blogomhoz ^^

Puszi , és komikat !

lollipopp97@citromail.hu