5.fejezet-A tiltás

Igazából senkire nem számítottam . de arra aki ott ült , és mosolygott rám , arra végképp nem .

-Helló csajszi !-köszönt rám –már meg sem ismersz ?

-Dehogynem bátyó! – rohantam oda Eric-hez , és egy cuppanós puszit nyomtam a kobakjára-Hol jöttél be ?-kérdeztem a bátyámat –

-Mégis mit gondolsz ? – egy pillanatik értetlenül néztem rá , majd szinte egyszerre mondtuk :-Az ablakon !

-És mi szél hozott ide ? – erre csak ártatlanul nézett rám , majd hozzám szólt :

-Miért ? Nem látogathatom meg , az egyetlen hugicámat ?Mi ez a szag ?-tette fel a két kérdést . Előtörve belőle a farkas morogni kezdett.

-Erik ! Te is vámpír vagy !-mondtam mosolyogva , de ő tovább vicsorgott .

-Te vámpírokkal barátkozol ?

-Elájultam .Valakinek haza kellet hoznia . – jelentettem ki .

-Értem,de ennek akkor sem örülök . Mi van ha egyszer csak rád támadnak ?

-Ők nem olyanok – nyafogtam , mint egy öt éves .

-És kik ezek , a … vámpírok ?

-Cullené…-nem fejeztem be a szavamat , mert anya jött be a szobába és megszorongatta egyetlen fiát .

-Hát téged is látni lehet ?-kérdezte az anyánk .

-Hát látod … - grimaszolt Eric , anya meghatódott hangjára .

-Eric , megtennéd , hogy élmész egy időre a házból ?

-Elakarsz küldeni , anya ?

-Jajj dehogy is fiacskám , csak beszélnem kell Sarah-val . És nem szeretném , hogy halld .

- Értettem !- tisztelgett a bátyám , és már el is távozott az ablakomon át .

-Szóval mit szeretnél beszélni – kezdtem kicsit unott hangon .

-Arról lenne szó , hogy , akit idehoztál . A fiú , aki haza hozott .

-Igen?Edward? Mi olyan érdekes benne ?

-Szóval , ő volt a nyagymamád első szerelme . Ő volt az akiről nekem is csak egyszer , kétszer mesélt. aki miatt összetört a szíve –kicsit meghatódott az anyukájára vissza emlékezve , és sírni kezdett .

-Hiányzik , igaz ? – nem mondott semmit csak bólintott . Közelebb ültem hozzá , és megöleltem .Percegik ülhettünk így mikor megszólalt .

-Tudod , mikor ötven évesen meghalt , Apu is leugrott egy szikláról , nem volt hajlandó tovább élni . De akkor jöttél te . Örömet hoztál az életembe .

-És ehez mi köze van Edwardhoz?

-Nem szeretném , ha te is elkövetnéd azt a hibát , amit a nagyanyád is .

-Mármint , ne szeressek belé ?

-Igen , pontosan . De most megyek , iterjúm lesz , ha sikerül . Lesz munkám . És veszünk neked egy autót .

-Rendben , szurkolok nekem ! – anyu ki ment . És én csak azon gondolkoztam , anya honnan vehette , hogy beleszeretnék Edward Cullen –be ? Bár tény , elég jól néz ki . De…Na igen , ez az amire saját magamnak sem tudok válaszolni .

Csak feküdtem az ágyon .és néztem a plafont . Persze gondolkoztam is .bár most már nem azon , hanem , hogy az amiről beszéltünk anyuval . Az egy tiltásvolt a felé , hogy nem barátkozhatok Edwarddal , vagy csak szimplán nem szabad bele szeretnem .Bár ez utóbb nem lenne nehéz .Nem bírtam tovább. Leszaladtam a konyhába , mert anyu már vagy egy órája hazaért . Persze feljött hozzám , és elmondta ,hogy szerinte jól sikerült az interjú . Szóval mikor leértem , anya éppen Ericcel és apával beszélgetett . Nem akartam , hogy hallják , hogy mit beszélünk , így fejben kezdtem a csevejt :”Anyu ?” „igen kislányom?” „amiről fent beszélgettünk . Azt vegyem eltiltásnak ?” „ Csak is a te érdekedben ! Egyikünk sem szeretné , hogyha lezúgnál , majd pofára esnél . „ „Kösz a bíztatást „ „ Jaj ne vedd zokon . !” – könnyek szöktek a szemembe és erre anyu , csak egy ne sírj kincsemmel reagált . Én elmondtam , hogy mennyire rosszul esik , hogy nem bízik bennem . Ő pedig egy „ akkor csinálj amit akarsz –szal „ válaszolt . Én felrohantam a szobámba . És megszeppenve néztem a nyitott ablakot .Körül néztem , senki se volt rajtam kívül a helységben . Biztosan én hagytam nyitva …Elővettem a „pizsamámat” Ami eredetileg egy top volt és egy tényleg rövid nadrág . Bementem a fürdőszobába , levetettem a ruháimat , majd beálltam a kellemesen hideg víz alá . Neszt hallottam

Kiléptem a zuhanyzóból , magamra tekertem egy fehér törölközőt , és útnak indultam a szobámba .Megnyugottam , mikor láttam hogy csak Alice „pattog” az ágyamon.

-Szia! Nem akartalak megijeszteni ! Csak gondoltam , beszélgetni akarsz majd valakivel azután a vita után anyukáddal – mosolygott rám huncutul .

-Honnan tudsz te arról ?

-Láttam , a jövőt . Tudod , ez a kepességem – mutatott a fejére .

-Jah értem – bólintottam – ha nem zavar , felvennék valamit .

-Nem persze , menj csak . – egy perc múlva már pizsamában botorkáltam vissza Alicehez. Az igazat megvallva Alice , igazán jó beszélgetőpartner . Hajnalig csacsogtunk , majd elment . Nem sokat aludtam . És ez meg is látszott rajtam . Karikás volt a szemem , és eléggé kómásan néztem ki .De ez még semmi volt , ahhoz képest , ahogy éreztem magam.Szörnyen fájt a fejem , úgy éreztem elájulok . Persze anyu rögtön észrevette , és megtiltotta , hogy iskolába menjek . Lefeküdtem az ágyamba , és olvasni kezdtem a kedven könyvemet : A vérző szíveket . Csodás nap volt , sajnáltam , hogy itthon kell maradnom . Pedig nagyon szerettem a forró , napsütéses nappalokat . Sajnos ebben a városban , elég ritka az ilyen idő . Kilenc órakor , mindenki elment itthonról . Még Eric is . Nem tudom hova mehetett , biztos haza . Kb. dél körül járhatott , nem tudom pontosan mert elszundítottam …De felébredtem , eléggé hideg volt a szobában . Nem csoda nyitva volt az ablak . De ezúttal , biztos nem én nyitottam ki . Bezártam , és visszafeküdtem az ágyba , nem tudtam , hogy ki volt itt , de már elment .Újra elaludtam , de már csak másnap reggel ébredtem . A szemem automatikusan az ablakra csusszant . Ami természetesen , tárva nyitva volt . Keztem kicsit ideges lenni . Ki lehet az , aki bejárkál a szobámba? Nem értem . Már megint csak én voltam a házban. Már dél volt . Szombat dél . Szombat ? Akkor ma 4-re jönnek értem … A francba . Becsuktam az ablakot és lerohantam a konyhába enni valamit . Épp , hogy megettem az utolsó falatot , már csöngettek.Ki lehet az ?Chrissék csak 4-re jönnek .Kinyitottam az ajtót és már rögtön megszólalt az ajtóban álló .

-Szia!-lépett közelebb hozzám mosolyogva . –mire én automatikusan hátrálni kezdtem .