37.fejezet-La Push

Hejó^^Itt a mai első rész , du. jön a kövi :D

Edward mellett ébredtem , ahogyan szomorúan néz rám . Nem tudom miért…Végül is igent mondtam , ez nem elég ?

- Figyelj Sarah !Én most hazamegyek egy pár órácskára , addig te…Hmm…csinálj valamit-mosolygott borúsan . De kinek akar hazudni ?Látszik rajta , hogy valami nagyon megviselte . De minek faggassam ? Inkább csak , bólintottam , és a számat hozzátapasztottam az övéjihez , amik lassú táncba kezdtek . Úgy csókolt , mintha soha többé nem csókolhatna . Pedig ő mondta , hogy örökké együtt…Lassan felállt és kicsusszant az ablakon .

Tíz perc múlva , Cody dörömbölt az ajtón , hogy nyissam ki , aztán pár párna eldobása után , megadóan kinyitottam az ajtót .

- Na…végre , hogy beengedsz – motyogta – elmegyünk La Pushra !

- Miért is ?

- Mert szép ilyenkor a tenger , meg amúgyis , szeretnék megismerni pár embert .

- Miért érzem azt , hogy valamit nem mondasz el ? –érdeklődtem , de ő csak megrántotta a vállát , és ott hagyott öltözni .Hamar kész lettem , és mentem is a „húgom”-hoz .Majd elindultunk a part felé. Tíz perc elég volt ahhoz , hogy odaérjünk .Elég sokan voltak , és Cody elég nagy hévvel húzott magával , a hatalmas izmos férfiak között .Aztán , egy óra múlva megunta ,és hazafelé vonszolt.

Edward már a szobámban ült és engem nézett , ahogyan levetődök mellé az ágyra , és átölelem .

-Szóval , még mindig engem szeretsz ? –kérdezte inkább magától , de én meghallottam és rögtön faggatni kezdtem .

-Miért? Ki mást szeretnék ? Most mi van ? Áh! Mond el! – nem mondott semmit , én pedig gondolkozni kezdtem , igaz ez nem az erősségem…Nem értettem semmit . De aztán rémleni kezdett . La Push , a farkasok , bevésődés , még mindig őt szeretm…-Edward!-kiáltottamm neki , felfedezve , hogy szégyellte magát – Van valami közöd ahhoz , hogy Cody kirángatott a rezervátumba ? –aprót bólintottam , és tovább idegeskedtem –De miért ? Azt akartad , hogy bevésődjek? –újabb bólintás –De én téged szeretlek ! És a vőlegényem vagy…már ha még mindig az vagy…-nem bírtam tovább ,sírni kezdtem. Ő pedig törölgetni kezdte az arcom – De…én mondtam , hogy inkább meghalok , csak melletted legyek ! De , te , áh! Szóval , te nem is szeretnéd , ha veled lennék…értem…

- Nem , Sarah ! Ne érts félre . Azért kértem ,meg Codyt , mert rám nem hallgatnál…és nem mennél el . De egy próbát megért…nem akartam , hogy meghalj. Inkább nézném végig , hogy mást szeretsz , csak ne menj el !Kérlek ne haragudj, rám-hajtotta le a fejét , de ki tud neki , nem megbocsájtani ?

- Megbocsájtok ,de , soha…soha ne csinálj ilyet !- sírtam , ő pedig olyan szorosan ölelt magához , hogy majdnem összetört , de jelen pillanatban , ez legyen a legkisebb baj .Így ültünk , úgy öt percet , mire megszólalt .

.Ugye…ugye még mindig szeretnél , a feleségem lenni ? – a hangja bátortalan volt , mégis biztos .

-Ez milyen hülye kérdés ? Inkább én kérdezhetném , hogy még mindig , szeretnéd-e ,hogy a feleséged legyek…

- Miért is ?- kérdezte édes hangon .

- Azok után … hogy elküldtél La Push-ra , hogy valaki másba szeressek bele ? Ezek után , szerintem feltételezhetem , hogy már nem szeretsz…

- Ezt most hagyd abba ! – mondta , és megcsókolt , ebben a csókban minden benne volt : megbocsájtás , szeretet , érzelmek és minden…De ez a csók hamar véget szakadt , mert kinyílt az ajtó .

Délután jön a kövi feji :D addig is sok-sok komiiit :D