24.fejezet-Meglapetés

Edward felhúzott a földről , és megcsókolt .Megfogott , és egy mozdulattal az ablaknál termett .
- Hova megyünk ? – tettem fel a kérdést , mikor kinyitotta az ablakot , és kiugrott rajta . Ő nem válaszolt .Csak futott , és futott .Szorosan tartott , én pedig ugyanolyan erővel szorítottam hozzá magam .Nem állt meg a száguldozásban , pedig már nem is tudom , hol voltunk .De egy biztos : Nem Forksban !
- Hová megyünk ? –kérdeztem ismét , de megint nem adott választ , csak egy csókot .Tudtam , hogy nem fogja elárulni , hová visz .Ezért inkább elengedtem magam , és élveztem a mérhetetlen sebességet .Edward egyszer csak megállt , és letett engem .
- Hol vagyunk ?-kérdeztem , álmos szemekkel .Ugyanis már elég késő volt…
- Ide ! – suttogta , és megfordította a testem .Szemem elé tárult , egy rét , aminek a körepén gyönyörű kék vizű tó állt .Körülötte ezer meg ezer színű virág pompázott .De ami még szebbé tette ezt a helyet , az az volt , hogy Edward is itt volt .Vele még csodásabb volt a legszebb hely is .Az ő csókja édesebb volt , a legfinomabb méznél .Az ő szavai , egy lavinát indítanak bennem , szomorúságot , és boldogságot is. Szomorú voltam , hogy már csak pár napig maradhatok vele , de boldog voltam , hogy még egy pár napot vele maradhatok .Még midig nem hiszem el , hogy tényleg engem választott .Hogy komolyan szeret .Pedig minden bizonnyal tényleg ez történik…
- Ez…ez gyönyörű…- nyögtem ki végül –de hol vagyunk ?
-A világ másik végén .A ma éjszakát itt töltjük .Aztán holnap reggel hazaviszlek .
-Rendben . De tudod , nekem az alvás szükséges .És nem hinném , hogy kényelmes lenne a földön…
- Nyugi ! Nézz fel arra a fára – oda pillantottam , amerre ő . És egy nem túl hatalmas házra lettem figyelmes , ami a fára volt építve .
- De..nem gondolod , hogy nem kéne , csak úgy betörnünk valaki „házába’’?- aggodalmaskodtam , mire ő csak nevetett egy sort és megadta a választ a kérdésemre .
- Ne aggódj ! Ebben a házban senki sem lakik .Ezt még én építettem…- érdeklődve néztem rá .Nem úgy nézett ki Edward , mint aki házakat épít …- elég régen , körülbelül …ötven éve…- szomorúan nézett maga elé , nem szerettem ilyennek látni .
- De miért építetted ?
-Tudod…néha unatkozik az ember , vagy éppen a vámpír…Én is unatkoztam , mikor elhagytam a nagymamádat…Hiába tudtam , hogy nem tehetem , csak az járt a fejemben , hogy visszamegyek Be…a nagymamádhoz . És elhozom őt ide…De végül nem tettem meg , de a házat megépítettem…De nem bántam meg , hogy nem mentem vissza hozzá …Mert akkor , most nem léteznél…És nem lennél itt velem…
-Edward !- suttogtam , mire felém fordította arcát .Látszott rajta , hogy nem nagyon szeret beszélgetni erről…
-Igen?Valami baj van ? Mond már !
-Én…szeretek…- mondtam halkan. Tekintetét az enyémbe fúrta . Mézszínű íriszében , az én kék tekintetem , valósággal elveszett . Percekig , csak egymás tekintetét kémleltük . Majd mély hangon megszólalt .
- Én még jobban !Nem akarlak elengedni ! Soha …- megölelt , én pedig csak sírni tudtam . Nem akartam meghalni ! Minden olyan jó most már .És nekem itt kell hagynom , azokat , akiket szeretek ?Ki van zárva ! Ez biztos csak egy rossza álom ! Egy borzalmas álom .És mindjárt felébredek Edward mellet , és boldogan élünk az idők végezetéig . Könnyeim már a patakok is megirigyelték volna . Hatalmas cseppekben potyogott a földre .Edward úgy ölelt , hogy kezdtem félni , tényleg nem enged el , soha többé…De ez a feltételezésem , rögtön megcáfolta , mert elengedett , és hosszú csókot nyomott a számra. Elengedtem magm , és újra Ednek dőltem . Aki elmosolyogta magát , azon , hogy ennyire ragaszkodom hozzá .Megfogta a kezem , és a hátára dobott .Felugrott a fára , amelyen a házikó állt , és beugrott az ablakon .Most vettem ,csak észre , hogy nincsen ajtó…Érdekes .A fa legtetején voltunk , ami kb. 20-25 méter magasan lehetett .Szóval , nem járkálhattam , csak úgy ide-oda . Mert azért ekkora zuhanást , nem hinném , hogy túlélnék…


Amilyen kicsi volt a ház , annyira otthonos .Fehér volt minden .A falak , a szőnyeg , az ágy , az ágynemű …Minden .Csodás volt .Pár percig kíváncsi szemekkel figyeltem , a szoba minden egyes tárgyát , részletét .Edward csak mosolyogva figyelte ezt a cselekedetemet .
-Ez…gyönyörű ! Nincsen rá más szó…- dicsértem a munkáját .De ő válaszra nem méltatva kiugrott az ablakon .Majd pár másodperc múlva be .Majd megint megismételte , a házból kijutást , de ezúttal engem is magával vitt .És megint csak futott .Nem tudtam mit akarhat már megint , de rögtön leesett amint megállt .Egy kis fehér terítővel borított asztalka , volt megterítve , minden volt rajta , ami szem-száj ingere A közepén egy gyertya égett , ami még hangulatosabbá tette a helyet ..A szerelmem udvariasan kihúzta az egyik széket , amin én helyet foglaltam .Ő leült a velem szemben lévő székre .
- Ez…gyönyörű!- ujjongtam , mire ő elmosolyodott- Mi olyan vicces ?
- Csak az , hogy ma már harmadjára mondtad ezt .És olyan aranyos vagy ilyenkor .-erre én is elmosolyodtam –Mit kérsz ?Van itt , hús , meg saláta sőt még hamburger is van !-húzta ki magát büszkén.
- Igazából …nem vagyok éhes- mondtam , de közben farkas éhes voltam .
- Óh , ne már ! Tudod milyen sok időmbe telt ?
- Tényleg ?
- Nem … pár perc alatt csináltam meg –nevette el magát , amit én sem türhettem fapofával .Belőlem is kitört a jóízű kacagás –Biztos nem vagy éhes ? – a gyomrom nagyot kordult , mire ő felhúzta a szemöldökét –Azt hiszem , éhes vagy.
- De még mennyire !- mikor , már egy falat sem fért belém , újra elmerültem Edward tekintetében ,de ő nem hagyta , hogy sokáig nézzem .
- Van még egy meglepetésem !- mosolyogta , és felhúzott a kényelmes székből .Nem tudtam mi lehet , a meglepetése ,már mindent megadott ,amit csak képzelni tudnék…De ő mégis meg tud lepni…
-
-
-
-
-
-
-
-
Itt az úúj rész^^ remlem teccik ^^ írjál komit vagy mailt :D Holnap jön a kövi rész:D


lollipopp97@citromail.hu