31.fejezet-Börtön

HELLÓ! Mivvel ollyan cukik voltatok , és megszavztátok ,hogy folytasam a törit , úgy gondoltam ,még ma folytattom . De nem egy szokványos résszal , hanem egy : mitörténik-közben-Aidával című 31. fejezettel :::::)

(Gondoltam, érdekel, hogy mi történik Aidával a diliházban. Szóval, Aida szemszöge!)

Úgy kezelnek , mint egy dilinóst .Mint azt a sok elmebeteget , akik tényleg azok…De én nem vagyok az ! Miért nem lehet hinni nekem , hogy az a csaj tényleg nem ember . Jó-jó .Értem , hogy elég bizarr .De én tudom…A szüleim is azok voltak .Sarah pedig át is változott .Kedves volt tőle , hogy bízott bennem . Igazi barát…Barát…Én pedig elárultam őt . De miért tettem ezt ? Rosszat akartam neki? Vagy mi? Vagy csak az irigység beszélt belőlem , mert Chris őt választotta ? Ki tudja…A lényeg az , hogy saját magamban okoztam kárt .

A kis fehér szoba közepén lévő ágyon ültem , és szorosan markoltam a szivacsot .Mintha az ki tudna innen szabadítani …Én mindig is azt hittem , hogy olyan ez a hely , ahol pszichológusok segítenek , az embereken . De ez a hely teljesen más . Az ápolók leprásként kezelnek minket , bezárnak ebbe a szobába , és néha hoznak egy kis ételt…Mint a börtön… Csak ide azokat hozzák , akiknek elborult az elméjük…De ezen a helyen , csak még jobban magukba zárkóznak . A depressziót szinte tálcán kínálják…A legtöbb ide kerülőnek , akad szobatársa , de nekem nem…Azt mondták ,hogy nem akarják , hogy másokat etessek , a farkasos storyjaimmal…

A puha szivacs, mintha megolvadt volna a kezem alatt , úgy hullott porként a földre . Én pedig , csak értetlenül bámultam azt .Legszívesebben ,csak futottam volna…Ki innen…De mi történik velem ? A lábaim remegnek , és az egész testem csatlakozik ehhez . A fejem fájni kezd én pedig , mintha tűvel szúrtak volna , ugrok fel az ágyról .

Épségben értem földet , de ez nem én voltam…Felülről szemléltem a földet , és minden sokkal tisztább ,fényesebb volt .Lenéztem a földre ,és csak két szürke tappancsot láttam. Ijedten hátráltam a szoba falához . De rá kellett jönnöm…Ezek az én lábim !A falnak préselve ziháltam . Segítség ! Segítség ! kiabáltam , de csak halk vonyítások jöttek a torkomból . Ezt most kell abbahagynom ! Nem akarom , hogy bárki bejöjjön .Csendesen rogytam a földre , és gondolkodtam , hogy vajon , hogy lehetek én is alakváltó ? Micsoda hülye kérdés ! A szüleim is azok voltak…Kész , vége !Vissza kell változnom ! De hogyan ?Ez nem olyan egyszerű…Gondolkodásaimat , már csak az szakította félbe , hogy elnyomott az álom .

Pontosan nem tudom mikor ébredtem fel , de már ember voltam . Ránéztem az órára , és döbbentem vettem észre , hogy csak egy percet aludtam…