35.fejezet-Rossz emlék...

- Oh , szia Alice ! Igen , vadászok…És miért keres Edward ?- tértem a lényegre .

- Nyugi , nyugi , nyugi ! Egy meglepetése van számodra .Nálatok van , a szobádban . És…őszinte részvétem – komorodott el .

- Akkor megyek . Szia ! –megöleltem , és vadászás nélkül mentem haza .Remélem , nagyot fog durranni Edward meglepetése , mert ha nem , akkor megbánja .

Szóval , haladtam hazafelé , mikor szokásomhoz híven , már megint beleütközt5em valakibe .És ki volt az ? Edward !Amint felálltam ,Edward megcsókolt , de nem tartott sokáig , mert már meg is fogta a kezem , és feldobott a hátára .Csak futott , és már megint nem tudtam hová visz .Komolyan mondom , az agyamra megy , hogy nem mondja el , hogy hová megy…

Körül belül tíz perc múlva , megállt, és leugrottam a hátáról .De mielőtt szétnézhettem volna , rátette a kezeit a szememre , eltakarva ezzel.

- Ez így , nagyooon nem ér ! –nyöszörögtem , de nem hathatta meg nagyon , mert kezei még mindig fogtak .

- Ennyire türelmetlen vagy ?

- Igeeen ! - húztam a szót , ő pedig csak halkan kacagott .Elindult velem együtt , majd meg is állt , és levette a kezeit a szememről , így újra láttam , de még mit láttam…Igazából..Semmi érdekeset…Csak…Azt a helyyet , ahol pár órája apát megölték…Nem bírtam tovább , kibuggyantak az első könnycsepp , és hamar követte a többi is .Edward pedig , csak figyelt , és törölgette a szemem .

-Légyszi ! Menjünk innen – ő nem kérdezett semmit , csak készségesen felkapott és hazavitt . Ott leültetett az ágyra , és megfogta a kezem .

- Hát…Ezt nem egészen így képzeltem…Azt hittem jó ötlet , erre , te elsírod magad …Gondolom nem szeretnéd elmondani…-megráztam a fejem , ő pedig csak ölelt . Majd egyszer csak elengedett , és…