Inkább hagyom...+UTOLSÓ FEJEZET(elméletben)

Crage
Gloria
Herbert

Nincs, időm, nincs energiám, nincs hozzá megfelelő szókincsem-fogalmazásban sem vagyok túl jó.A szpészem nem működik,nem kapok túl sok komit...Ezért nem is erőltetem...Márnemtudokmit írni ebbe a blogba, vannak más ötleteim,majd megvalósítom azokat.DE ez a blog,már túlzottan ösze-visza, nagon ferde,és már túl van bonyolítva.Fáj...Fáj hogy ezt kellmondanom.De.... befejezem ezt a történetemet....Ugyanúgy fent lesz a neten...csak..csak úgy emlékként...talán...majd évek múlva folytatom.Vagy hónaponta írok egy-egy részt.De nembiztos...Remélem...Remélem, hogy sok kommentárt kapok.Ehhez ehhez az utolsó fejezethez,amit megpróbálok hosszúra nyújtani...

Öszesen 297 kommentár nyűlt össze ehhez a történethez.És ez boldogít.Más talán még ennyit semkap.KÖSZÖNÖM.és,...ha hiányoznék, akkor olvasd el a valami tiltottat.

Mégegyszeer köszönöm,

/Kash/

Megláttam, és tudtam hogy ő kell nekem. A nevét még nem tudtam, de éreztem, hogy csak ő lehet az. Az a teremtés, akit csak nekem teremtettek. Anyu mesélt már nekem erről, még mikor kicsi voltam. Mesélt erről az érzésről. Olyan ez,mint a bevésődés, csak ez nem kötelez semmire. Ez csak egy hang a fejedben ami azt mondja: Igen, Őt neked szánta a mindenható....
De akkor mért nem jött hamarabb?Mért nem találtam meg őt már akkor,mikor még tiszta voltam...Mert már nem vagyok. Mocskos vagyok, a rám ragadó fekete füstől , amit a világ ad nekem, boldogság néven...

Zachary....Oh áldott legyél ...Áldott hogy itt voltál nekem...Áldott azért, amiért mindig számíthattam rád. Mért vitt el téged is?Mért kellet , neked is így végezned?

- Anyu...- kinyitottam a szemem, Gloria állt velem szembe, fogta a ruhám allját,és nagy szemekkel, bambán nézett rám -Anyu...Mért sírsz?

- Nem...nem sírok...- töröltemle a szememet, és mélyen néztem kicsi, csillogó aranybarna szemeibe.Pont olyan mint amilyen Zac-é volt…Ugyanaz az elszántság tükröződött benne…

-Anyu…ne hazudj!Látom rajtad-majd felkuporodott melléma fotelbe, és magára húzta a takarómat- Apura gondoltál?Igaz?-bólintottam- Én is gondoltam már rá, de nem túl élvezetes,mert nem tudom ,hogy nézett ki…

- Tökéletesen…Hozd csak ide azt a dobozt…Ami ott van a lépcső alatt- a kislány leugrott, és elszaladt. Tízperc múlva egy nehéznek tűnő dobozzal tért vissza-Most nyisd ki.Látod ezt a képet?-vettem ki a dobozból, egy fotót.

-Ez lenne apu?-vette ki a kezemből, percekig forgatta, nézegette, majd könnyes szemekkel megszólalt:Mesélj róla….-olyan pöszén és édesen mondta, hogy muszály volt azonnal mesélésbe kezdenem.

- Hol iskezdjem…

-Várj!-és elrohant…De vissza is tért. A kis Herbert kezét fogva jött.A fiú nagyot ássított, megdörzsölte a szemét ,halkan, és álmosan motyogta: Mesélj a papiról…

-Jó ember volt…Vagyis …vámpír…A mi megismerkedésünk elég zavaros volt…Meg kellett volna őket támadnom.De szerencsére ezt sikerült elkerülni.

-De anyu…Ha te boszorkány vagy, akkor mért nem seprűn mentél?-kérdezt megszeppenve Herbert.

-Nem…nekem nincs seprőm…De…Inkább folytatom…Apátokkal jól kijöttünk.Igaz tíz évvel fiatalabb volt nálam, de minket a kor külömbség zavart a legkevésbé. Aztán teltek múltak a hónapok.Zachary testvére, Joseph lett a rezervátumbeliek alfája. Mivelhogy Black leszármazott.
Aztán volt egy szerződés ugye…Vámpírok nem mehettek La Push-ba…De Zachary meg akarta látogatni testvérét…Ott halt meg…-szemembe könnyek szöktek,torkom elszorult, ahogy fejemben ismét felmerengett az a pár szó: „Zachary meghalt…”

-Anyu…ne…ne sírj,mi itt vagyunk neked-szólt Gloria.

-Tudom…Menjetek,egyetek egy kis fagyit-ezzel el is rohantak.A dobozbólismét kivettem a képet.Forgattam.Mélyeket sóhalytottam. Egyre gyorsabban vettem a levegőt…De ebben a pillanatban Crage totyogott le a lépcsőn, még alig volt egy éves.Takaróját magához szorította, és szomorú arcal nézett.Hátra fordult, Herbert és Gloria jöttek ki a konyhából.Nekik mondta:

-Nézzétek, anyu sír!

JAaaaajjjaa

ÁÁÁ:D
Kitaláltamegy jót:P
Mivel úgyis csak 3 ember szavazott, hogy mivel folytassam, úgy döntöttem, hogy lesz egy atomrobbanás, és ....tttttűűűűűűű!!

itt jösztök,ti!!mármegint:D
Megkéne szavazni, hogy kik éljék túl:D
A.)Kash,Cody,Zachary,Josep
B.)Kash, Cody
C.)Zachary,Josep
D.)Kash, Zachary
E.)Joseph,Cody
F.)Sarah,Edward
G.)Csak a fiúk
H.)Csak a lányok
I.)Ezek közül mindenki:D

na igen:D
Szval csak egyre lehet szavazni:D
És az egész világon csak ők lesznek:D vagyis majd valahogy elutaztatom őket amarsra:dv ayg még kitalálom:D
Csak nekem már túlidegesítő ez a sok szereplő:D...meg amúgy is...nem sokára abbahagyom ezt a ficet...De mindegy:D
Alényeg, hogy támogasd az én elmebeteg gondolataimat:P Jóéjt♥

Döntsetek!

Szóval...Edward, és Sarah történette befejeződött.Vagyis még tudni fogjátokh mi történik velük,de nem ők lesznek, a főszereplők, hanem...Na itt jösztök ti? Írjátok meg komiban,hogy mit szeretnétek. A továbbiakban, Cody & Joseph ttovábbi szerelmiélete vagy: Kash & Zachary szerelmiélete(vagy mégse szerelmi?)
Na oké,szval szavazz!Köszi(L)

14.fejezet

/Sarah/








-Mi történik itt?-kérdeztem,nemtudtam , felfogni, ki ez a lány,mit csinálnak Codyék, és hol van Edward?


-Anya...ő it Leona.-mutatott rá a csodálkozó lányra.


-Nem...nem Leona-pirult el a lány-Kash vagyok. Csak mégsem adnám ki egy szörnyű,elvetemült vámpírnak a nevem!-szörnyülködött.


-Hát, légy üdvözölve Kash! Bár, már így is sokan vagyunk...De...Mégis ...Ha nem Edward volt ez a férfi, akkor ki?


-Davis! A Voltorinak dolgozott,míg titeket akart szétválasztani-mutatott rám-de mikor a Volturi felhagyott ezzel a hülyeséggel,ő tovább folytatta. Edwardot elfogta. Aztán találkozott velem, gyenge voltam.Azt hittem jó ember. De csak az erőmet akarta használni.Aztán már csak arra emlékszem, hogy itt vagyok.Valószínűleg,el tudnálak vezetni titeket Edwardhoz...

-Anya ,szerintem keressük meg apát-szólt feltápászkodva Josep.

-Rendeben-bólintottam.





Egy fffél óra múlva , egy sötét barlang előtt álltunk. Ott voltEdward.Éreztem.A bevésődés ˇmágneses" hatalma befelé húzott, és csak mentem,míg meg nemláttam. Aföldön ült, és kavicsot morzsolt széjjel.Amint észrevett ,felpattant, és felémsietett. De egy ponton megállt, és megszólalt.
- Nem mehetek tovább.
-Most már jöhetsz- szólt Kash, és kezeivel kék gömböt formált,majd eldobta. Hatalmas csattanással nekicsapódott , valami féle pajzsnak. Edward eszméletlen gyorsan futott hozzám, és emelt a magasba.
-Hiányoztál, -suttogta.
-Szeretlek-súgtam neki én is-mostmár visszamehetünk Forksba.
-Igen.-mindenki a barlang előtt állt.
-Menjetek előre!-szólt szerelmem, és mindenki eltűnt. Már hiányzott a hangja,az ölelése...Mindene. Apró csókot lehellt ajkamra,majd szorosan magához ölelt.
-Már nem vagyok alakváltó...
-Érzem...De a bevésődés,ilyenkor még mindig van?
-Nem-ráztam a fejem-de ugyanúgy szeretlek.
-Igazán?-bólintottam- Akkor lenne egy kérdésem.Szeretnél vámpír lenni? Teljesen, hogy örökre velemélhess.Szeretnéd ezt az életet?
-Szeretném-lehelltem,úgy hogy szinte nem is hallotta.Lassan hátra döntött, ajkait rátapasztottaa nyakamra,és fogait belevájta a bőrömbe.Nagyon fájt, de elviseltem.Jobban fájt,mint bármi más.Olyan érzés volt,mintha égőtűzbe dobtak volna.Edwardmég párpercmúlva is a nyakamat harapta, erőtlenülszóltam rá, hogyhagyja abba.Torkán mély morgás törtélő.Majd eleresztett,és a földre fektetett.
-Edward,fááááááááj!-ordítottamahogytudtam.Megszorította a kezem,másik kezét a homlokomra tette.Így egy kicsit enyhítette az égőérzést. Ezt nevezem én égőnek!

13.fejezet

Kicsit meglepődtem ugyan, de aztán olyan fajta öröm töltötte el a szívemet, amit még sohasm éreztem.

-Edward!-kiáltottam, felpattantam a földről, és nyakába vettettem magam.De ő csak faarcal méregetett.

-Sarah?-vonta fel a szemöldökét.

-Igen?-ráztam a fejem.

-Hol vannnak...Hmm...A fiaink...

-Zac! Josh!-és a két fiú ott termett.

-Apa?-kérdezték egyszerre, meg semmis ülve.

-Sarah, menj el-és én már elis rohantam. Egyenesen abba a bizonyos házba.



Zachary szemszöge





Végre egy új vámpír a családban,és az én apukám!Bár kicsit feszült volt.Nemolyan,mint amijet anya meséiben hallani!

-Leona!Most!-kiáltotta apa, és egy gyönyörű lánylépett elő a fák közül. Nagyon szomorúnak látszott elhagyatottnak.Kicsit olyan emo filingje volt de így volt jó.Annyira elkalandoztak a gondolataim,hogy csak akkor tértemvissza, mikor Joseph a földön fetrengve rázkódott.

-Mit csináltatok vele?-ziháltam.

-Mi semmit sem!-emelte fel kezeit a férfi, majd eltűnt.
-Csak , hogy elment-guggolt le bátyám mellé a lány.
-Ki volt ő?
-Nem az apád-rázta a fejét.
-Mi történik vele?-guggoltam le én is.
-Alakváltó lesz...Vagyis gondolom, amennyit hallottam rólatok....
-Ezt ,hogy érted?
-Tom foglya voltam mind eddig.Ő a volturinak dolgozik...Afféle beépített vámpír.Feltett szándéka volt m, hogy végezzen veletek.De amint a testvére d a földre zuhant megijedt...Tipikus...
-És...Josh mitől változik át?Úgyértem...Eddig mértt nem?És miért ijen lassan?Gyorsan kéne történnie!
-Érezte, hogy Tom nem az apátok, valami riasztó rendszeren keresztül átváltozik...Még fiatal...Azért ilyen lassú-mosolyogta.Cody csörtetett a fák közül, Leona morogni kezdett.
-Hagyd!Ő jó fej.-szóltam rá.
-Kösz öcsi!-kócolta össze a hajam Cody.
-Mi történt Joshal?-ült ő is a földre, teljesen szomorúvá lett. Josep szemei kipattantak, és egyenesen Cody szemébe néézett.Meredten koncentráltak egymásra.Kicsit megböködtem Leonát.
-Mit csinálnak?
-Bevésődnek-és áhitattal nézte őket tovább.

Ráhel^^

Cím:Ráhel
Írta:Rebi
Téma:Nincs

Egyszer egy téli napon egy lány úgy hívták Ráhel ült magányosan egy szobában. Ez egy átlagos napnak indult. A házban nem volt senki. A ház egy elhagyatott vidéken a róna közepén volt. Sütött a nap ez már elég szokatlan volt mert általában esni szokott ilyenkor a hó. Hirtelen valami zaj hallatszott. Talán egy autó hangja-gondolta magában. Kinézett az ablakon és ott volt egy gyönyörű szürke autó. Még sosem látott ilyen szépet. Egy szép fiú szált ki belőle. Körülnézett és bekopogott az ajtón. Ráhel odaszalat és kinyitotta.
-Jónapot-köszönt a délceg ifjú.
-Jónapot.Miben segíthetek?
-Azt hallottam itt él egy bizonyos Nagy Ráhel nevezetű hölgy.

-Én lennék. Mit parancsol?
-A király küldött szeretné önt feleségülvenni.
-Khmm...Engem?A király?Melyik őült király ez?
-Igazából csak herceg és Mountainy hercege.
-Nem is ismerem.És miért pont engem.Mi olyan jó neki ebben?

-Kérem jöjjön velem az anyja is ezt akarná.És öné lesz a fél ország.
-Rendben.
Beültek a szürke autóba és elmentek a reptérre. Ott egy hatalmas luxszus magánrepülő várta őket. Felszáltak és leültek egymással szemben.
-Mondja mi jó ennek a hercegnek abban hogy elvesz engem?Mi is a neve?
-Herold a neve.
Aztán csöndben ültek Ráhel elaludt.Arról álmodott milyen is lesz a kastély és hogy a Herceg milyen lesz.Igazából nem akart hozzámenni Heroldhoz hisz nem tud róla semmit.Inkább menne hozzá ehhez az úriemberhez.De ekkor felébredt. A délceg uriember szólt:
-Gondolom szeretne megtudni rólam többet hisz velem fog utazni egy napig és míg a herceg nincs otthon én fogom eligazítani.
-Igen az jó lenne.
-A nevem Leo.A herceg legjobb barátja vagyok. Én szoktam a herceg vendégeit kísérni. Mit szeretne még megtudni rólam?
-Hogy tegezhetem-e?És hogy ön sosem engedi el magát?
-Tegezhet és azt szeretné ha elengedném magam?

-Igen.
-Te tudod.
Aztán tovább csend volt elaludtak és reggel lett. Leszáltak a gépről.Leo azt javasolta menjenek el vásárolni.Nagyon jól szórakoztak.Bejárták az egész fővárost voltak a tónál a piacon és végül a kastélyban. Leo felkísérte Ráhelt a szobájába megmutata neki,hogy hol talál mindent.Aztán ő is elment lefeküdni.
Ráhel egész este azon töprengett, hogy most hozzámegy Heroldhoz mikor ő igazából Leot szereti.
Másnap megérkezett a herceg. Megakarta csókolni Ráhelt de Ráhel nem akarta.
-Mi baj kedvesem?-kérdezte Herold
-Én nem szeretlek mást szeretek!
-Kit?

-Leot!
-Én vagyok Leo csakkitaláltam Leot hogy megtudjam szeretsz e igazán.
-Óóóó tényleg?
1.változat Tragikus
-Igen!
Ekkor durranás hallatszott!Valaki elsütött egy puskát.Ráhelt és Heroldot is eltalálta Ráhelt a szívénél Heroldot pedig a tüdejénél.Mindketten meghaltak.

2.változat Romantikus
-Igen!
S megcsókolták egymást!Másnap összeházasodtak

Egy évre rá születtett 1 fiú ikerpárjuk és utánna 1 lány ikerpárjuk.
Boldogan éltek míg meg nem haltak!......

3.változat Vígjáték
-Nem!
-Na akkor most hogy van?
-Nem én vagyok Leo de nyugodtan menj Leohoz feleségül.Majd találok valaki mást.

-Komolyan?
-Persze.
-Köszönöm.
Leo feleségül vette és született 2 gyerekük Gizike és Szörény.
Boldogan éltek míg meg nem haltak......