26.fejezet-Új élet

Nem láttam semmi érdekeset…Csak a fákat , és a rétet…semmi extra .

-Edward…nem emlékszel , hogy ez volt az első meglepetésed is ?- sóhajtottam .

- Dehogy nem. De te meg folyton rossz irányba nézel – megfogta a vállam , és a tó felé fordított .Még mindig nem tudtam mit akarhat , de kézen fogva , húzni kezdett a víz felé . Mikor már egészen közel voltunk , megpillantottam , egy kicsi , barna csónakot .Kérdőn néztem fel Edwardra , aki bólintott .

Nagyon meg voltam lepődve . Még , hogy csónakázzunk ? Eszembe se jutna…De neki…Hát ez van , mit lehet tenni ?

Besegített a hajóba , és ő is beült . Most vettem csak észre , hogy nem volt evező.

- Evező nincs ? Mert így elég lassan haladnánk…-Edward csókot lehelt az arcomra , és nevetni kezdett .

- Rá érünk !

-Hát…Igaz –mosolyogtam .Ellöktük magunkat a parttól , és a kis csónak úszni kezdett..Nagyon lassan…

(Közben otthon Chriséknél . ^^Chris szemszöge^^)

Hát ez van , meghaltam …A fény ragadott maga felé , én pedig csak röpültem . De mintha egy kéz figott volna meg , és húzott vissza földre .Ez a kéz a fájdalom volt. Mégsem haltam volna meg ? Pedig olyan közel volt ! Éreztem , hogy rázkódom a kövön . A kín egy egy ütést gyakorolt rám , amit én fájdalmas sóhajokkal jutalmaztam . Szörnyű volt .Ahogy a tűz emésztette a torkom .Ahogyan a fájdalom hullámai kúsznak át rajtam .Nem tudtam mi történik velem .Csak rázkódtam , és vártam , a boldogító halált .De hiába vártam , még mindig itt voltam .A kín egyre gyengült , én pedig elég erősnek éreztem magam ahhoz , hogy kinyissam a szemem . Résnyire nyitottam a szemem , és a fény szinte megvakított , Elfordítottam a fejem , és újra próbálkoztam , végre láttam mindent .De nem úgy mint régen .Minden sokkal fényesebb , és tisztább volt . Felültem a földön , és most vettem csak észre , hogy nem otthon voltam .Egy fekete szobában ültem , lent a földön . Nem volt senki a teremben . Csak én …Tekintetem a kezemre siklott , ami hó fehéren tündökölt .Sokkal izmosabb voltam , mint valaha . Éreztem a bennem tóduló dühöt , amit Sarah iránt éreztem .Hirtelen fény csapta meg a szemem .Kinyílt a hatalmas ajtó , és öt gyémántként szikrázó ember lépett be rajta .Már ha emberek…De csak most tűnt fel , hogy én is ragyogok .Mi történik velem ? Mi vagyok ? És hol vagyok ?Torkomat , egy ismeretlen fájdalom köszörülte .Szomjúság volt , de nem a megszokott .Az egyik ember , akinek fekete haja volt , közelebb lépett hozzám és megszóllalt .

- Nagyszerű! Látom , észrevettél , valami…hogy is mondjam , változást .

- I-igen…-dadogtam .

- Most már te is közénk való vagy ! – vette át a szót , egy vörös hajú nő .

-És velünk pusztíthatsz ! – ujjongott, egy fiatalabb szőke lány .

- Megbosszuljuk amit tettek azok a korcsok !- szólt egy vörös hajú férfi .

- És megöljük mindet ! – dalolászta , a fekete hajú lány , aki még nem jutott szóhoz .A nyitott ajtón ismét belépett egy lány ,A többiek mély hódolattal néztek rá , és üdvözölték .

- Hannah vagyok ! Üdv a csapatban – nevetett gúnyosan – Nem kell félned ! Erősebb vagy bárminél ! És a bosszúvágyad , egyszerűen tökéletes , hasznunkra fog válni !

-Én Chris vagyok – mondtam bátran .

- Szia Chris ! –köszöntek kórusban .

- Mire emlékszel ?- kérdezte Hannah .

- Ezt , hogy érted ?

-Tudod , mikor átváltozol … Elfelejted azt ami eddig történt veled, egyszóval a múltat . Csak egy-két dologra emlékezhetsz .Kíváncsi lennék mit tudsz .

- Igazából…Csak annyit ,hogy meghaltam , mert nem kellettem Sarahnak .

-És most megakarod ölni ?- kérdezte még mindig Hannah .

-Igen ! – kiáltottam – De… mégis mik vagyunk ?-kérdeztem .

- Vámpírok…

Ez volt a mai részcsi :D

Puszi!