23.fejezet-Csak pár perc...

Gondolkoztam , hogy beszélhetnék vele…Semmi ötletem nincs…Várjunk csak! Nekem van képességem . Gondolatban pofon vágtam magam , majd megszólaltam .

-„Aida! Ne félj ! Nem bántalak .”-mondta , és gondolatait meglátva jól nevettem magamban .Arra gondolt , hogy rátámadok , és elevenen felfalom .Aztán megszólalt .

- Biztosan?

-„Biztosan „

- Akkor jó…-mondta , közelebb jött , és megvakarta a fülem tövét , amit egy halk vakkantással jutalmaztam- Változz vissza!- kérlelt , mire én nemet intettem a fejemmel –Miért nem ?- fejemmel , a szétszakadt ruhadarabokra intettem , majd vissza Aida tekintetéhez .

- Értem...De én inkább , megyek –suttogta , és nyelt egyet – és köszi , hogy őszinte voltál hozzám , annak ellenére , ahogyan bántam veled .Szia! – megölelt , majd távozott az ajtón át .Felcammogtam a szobámba , farkas alakban persze ,és körbenéztem , senki sehol .Hát…érdekes…Edward még mindig nem jött vissza .Felugrottam a levegőbe , és meztelen emberként értem földet .Leporoltam magam , és mint aki jól végezte dolgát elmosolyodtam .Nem nagyon bírtam , ezt a pucérkodást , így magam köré csavartam egy lepedőt (amit mellesleg , az ágy neműmből csórtam )Erre a tettemre , egy halk cammogás volt a válasz .Körülnéztem , féltem , hogy egy idegen az , netán az egyik vámpír , aki megölte anyát…(egyébként, azért félek tőlük , mert miután végeztek anyával .Meghalt az egyikük .És ezért bosszút esküdtek .)Hirtelen egy árny suhant át a szobán , én pedig tekintetemmel követtem a fekete csíkot .A szobában körbe forogtam , megkerülve a saját tengelyem .Többször forogtam , mint kellett volna , így a szédülettől fenékre ültem…Volna , ha nem kap el , az a bizonyos árny , akiről tisztává vált , hogy Edward .

- Sarah ? Nem esett bajod ?- Kérdezte , a világ legszebb hangja .

- Khmm…persze…Te futkároztál a szobámban ?

-Igen!Olyan aranyosan forogtál-szégyenkezve lehajtotta a fejét .

- Most miért szégyelled magad ? Szerintem vicces volt…- mondtam , hamiskás mosollyal .

- Pont ezért szeretlek…na meg minden másért …

- Akkor te voltál az , aki cammogott egyet ?

- Jól van na…bevallom , hogy …nem én voltam!- emelte a magasba a kezeit , de ez elég rossz ötlet volt , mert még mindig engem tartott azokban . Úgyhogy kis híján földre zúgtam .

- Anyukád nem tanított meg arra , hogy nem dobáljuk az embereket ? Na meg arra, hogy nem lessük meg őket , mikor , egy szél Ádám/Éva kosztümben vannak ?

- Lehet , hogy megtanította…De nem emlékszem rá – mosolyogta , miközben felhúzott a földről .

Ez ilyen extra rövidke rész lett...De ez van , ezt kell szeretni...vagyis nem kell szeretni...

Ez a feji kommentre nem méltó-meg amúgy a többi se , de nekem nyolc...-de a nemtetszésedet még mindig várom(na jó a tetszést ish^^)PUSZI