17. fejezet -A szerencse....

(Edward szemszöge )

Állt , valaki a szobám ajtaja előtt .És nem hallottam , a gondolatát .Lehetséges , hogy Sarah az ? Nem …az nem lehet,én nem vagyok elég jó hozzá .Lehet , hogy azért jön ,hogy elmondja , teljesen felesleges várnom rá .Kinyílt az ajtó , és tényleg ő állt ott . Gyönyörű volt .Fekete haja , félig eltakarta az arcát , de még így is láttam csillogó szemeit .

- Szia Edward – közelebb jött , és én tudtam mit akar , el akar búcsúzni .Soha többé nem szeretne látni…- beszélni szeretnék veled…Gondolkoztam…

-Én pedig tudom mire jutottál…- utaltam arra , hogy soha többé nem akar látni .

- Tényleg?- kérdezte meglepődve – akkor miért vagy ilyen szomorú ? Örülnöd kéne…- örülni ? Annak , hogy soha többé , még látni se akar?

Mi öröm van ebben?

- Miért kéne örülnöm ? Én veled szeretnék lenni…Nem akarlak elveszíteni…-mondtam halkan . De ő meg hallotta , és közelebb jött . Megölelt , biztos ez a búcsúajándéka…De olyat súgott a fülembe , hogy azt hittem eldobom az agyam .

- Jajj de buta vagy…Azt hitted , hogy azért jöttem el , hogy megmondjam ne várj?- én bólintottam , ő pedig még szorosabban ölelt – Pedig azért jöttem , hogy elmondjam , szeretlek téged , és örökre veled akarok lenni ! – széles mosoly terült el az arcomon , és az övén is . Már csak az hiányzott , hogy ez a két ajak összeforrjon .Sarah , mintha olvasott volna a gondolataimban , érzékeny csókot lehelt hideg számra .Még csak most esett le , hogy azt mondta , örökre velem akar lenni…Ha a szívem még dobogna , most őrült tempóban tenné . Eszméletlenül boldog voltam .Soha többé nem akartam elengedni .De sajnos meghallottam Alice gondolatait , amik azon járnak , hogy bejön , és gratulál .Rá fél perccel később , a húgom kopogtatott az ajtón .De választ nem megvárva berontott a szobába . Arcán hatalmas mosoly foglalt helyet.

- Úgy örülök ! – éljenzett miközben mindkettőnket átölelt .

-Én is ! – ujjongott Sarah is . A két lány kíváncsi pillantásokat lövellet felém . Aztán végre felfogtam .

-Hát még én , mennyire örülök – mondtam lelkesen , és csókot akartam lehelni a szerelmem arcára . Aki ravasz módon elfordított a fejét , és így a száját csókoltam meg …Az igazat megvallva , tetszett , hogy ennyire mohón kap a csókjaim után .Alice még egyszer gratulált ,majd egyedül hagyott , a világ legszebb teremtményével …

(Sarah szemszöge)

El sem hittem , hogy ez tényleg nem egy álom. Végre tényleg szerelmes voltam .Ugyanis rájöttem ,hogy Chrisbe nem voltam…csak annyira vágytam már egy kapcsolatra , hogy elhittem…De Edwarddal teljesen más volt .Vele minden perc a legszebb perc volt . Sajnáltam , hogy egy nap csak 24 óra .És , hogy szükségem van az alvásra .Még csak két órája voltunk együtt . Mégis olyan volt ,mintha több éve tartana ,ez a kapcsolat .Az ölében öltem , és arcomat a mellkasába temettem .Ő pedig a hajammal játszadozott .Annyira kellemes volt ez az érzés , hogy végül , álompor szállt a szemeimre .Kb. egy órát aludhattam , mikor felébredtem . Már sötétedett , így ideje volt hazamenni .Kiszálltam Edward öléből . És megfogtam a táskám .

- Valami baj van ? – kérdezte félve Edward .

- Nem dehogy ! Csak ideje lenne hazamennem .

-Hazaviszlek .- jelentette ki , és a hátára dobott .Kiugrott az ablakon , és egészen hazáig futott velem .

- Bejössz ? –kérdeztem , remélve . hogy a válasza igen lesz .

- Majd az ablakon – motyogta huncut mosollyal. Bólintottam , ő pedig eltűnt a szobám ablakában .

Mikor beértem a házba , Cody ült az asztalnál , és valami kekszet majszolt . Láthatóan , már kicsit megnyugodott , anyát tekintve .Úgy ahogy én is .

- Szia hugi !- köszöntem neki , mert már tényleg olyan volt mintha a testvérem lett volna .Ő csak integetett egyet . És én felvonultam a szobámba .

-Hiányoztál – nyígta Edward .

- Jajj te is nekem , de két perce voltam távol…

- De akkor is .-mondta és egy szempillantás alatt a karjaiban voltam .Édes csókjai elbódított .Eléggé hideg volt , bár nem zavart , de mégis libabőrös lettem .

- Fázol ? Becsukjam az ablakot ?

- Nem kell, úgyis ki fog nyílni…- Edwardból kitört a nevetés , én pedig értetlenül néztem fel rá.

- Nem fog .

Tudom , hogy aztt mondtam visszafogom magam...De olyan nehéz ellenállni a komiknak és a leveleknek:S Remélem nem utáltok meg , hogy egy nap több részt is hozok , és nem unjátok nagyon...De ha igen akkor írjátok meg komiban , és akkor csak pár naponta lesz új rész...Lécci írjátok meg , hogy jó-e így vagy ritkítsam a részeket...PUSZI