15.fejezet-Új szerelem...de tiltott...

De az nem jött…Csak a visszatérő erős kezek .Akik satuként szorítanak. Nem akarnak széttörni , de olyan erővel szorítanak , hogy egy ember biztosan szétroppant volna. Edward kezei voltak ,az élő satuim .Ő óvott meg , a már nem kívánatos haláltól .De vajon miért?Miért nem engedi , hogy meghaljak ?

- Mondtam , hogy nem próbáld meg még egyszer – zihálta végül , szemeiben , megint azt az odaadó féltést láttam , amit legelőször .

- Miért ne ?Nem szeret senki , az anyukám meghalt, a barátom elhagyott . Mégis minek a fenéért éljek ?-kérdeztem tőle indulatosan .

- Ezért…- kicsit bizonytalan volt , de arca közelített az arcomhoz .Nem tudtam , mit akart , de én hagytam. Had tegye . Végül ajkai , már az enyémtől milliméterekre voltak .És végül elérték azt .Szinte , csak súrolta azt , de engem mégis a mennyekig repített .Chrisnél , egyszer sem éreztem ezt…Érdekes…De mégis , mi a francot csinálok?Szám elvált az övétől .Kipattantam az öléből , és csak , egy ugrás kellett ahhoz , hogy újra egyedül legyek .De ez a magány , sem tartott sokáig , mert Edward rögtön utánam iramodott , és ő is bent volt a szobában .Kis ideig , csak nézett , aztán bánakozóan megszólalt .

- Sajnálom , de meg akartam mutatni , hogy én szeretlek . És bocsánat , hogy így rád zúdítottam a hülye érzéseimet , de…meg kellett tennem .

- Ne sajnálj semmit . Főleg ne engem .Nem érdemlem meg . Miattam halt meg anya …Én voltam a hibás , csakis én !- könnyeim újból előszöktek .Edward mellém ült és átölelt .Többet jelentett ez az ölelés , mint bármi . Újra színesben láttam a világot .Így ültünk percekig , netán órákig . Mikor végre összeszedtem gondolataimat , és ezeket szavakba szedte .

-Edward – kezdtem , mire ő felkapta a fejét , és a szemembe nézett , szinte megbabonázott .Méz szín írisze magába szippantott , és nem akart elengedi .Végül elfordítottam a fejem , hogy ne kellejen meggondolnom magam –nagyon kedves tőled , hogy ezt teszed . De nem akarom , hogy csak sajnálatból legyél velem . Azt…nem bírnám ki . Nem bírnék ki még egy kapcsolatot .Még nem .Majd talán , hetek , hónapok múlva . De most nem ! –finoman megfogta az arcomat , és magával szembe fordította , így megint elvarázsolódtam gyönyörű szemébe nézve . Csak nézte , az üveges tekintetem , és végül megszólalt .

-Én várni fogok rád!Ha kell örökké ! – mondta , majd végül megölelt , és árnyként távozott a szobámból .Nem tudtam , hogy lehetek ilyen béna . Sok lány a fél karját odaadná , hogy Edward akár beszéljen vele .Én meg…hagyom elmenni .De azt mondta várni fog rám ! Kinéztem a nyitva felejtett ablakon , még csak dél felé járhatott , de mégis sötét volt ,és hideg .Néztem a néha elhaladó autókat ,és a gyalogosokat .De tudtam , hogy igazából arra várok , hogy Edward egyszer csak betoppan az ablakon , és azt mondja , hogy nem fog elengedni .Hogy nem hagyja , hogy egyedül legyek . De ő tiszteletbenn tartotta a kérésemet , és nem erőltette . Pedig…azt hiszem…szeretem…Nem !Nem lehetek szerelmes ! Most nem ! Még túl korai !Akárhogy átgondoltam a tényeket , minden jel arra utál , hogy beleszerettem Edward Cullenbe .Ott van az a csók , ami miatt lábra is alig tudtam állni . Az ölelése , ami féltőn , és szerelmesen védett . Magamnak sem akartam bevallani , de igaz volt . Szégyelltem magam , hogy elküldtem őt .Miközben szeretem…És vele akarok lenni .De , hogy venné már ki magát , hogy odamegyek hozzá , és elmondom neki , hogy oké tőlem járhatunk…Vagy ezt , hogy gondoltam ? Még mindig az ablakban álltam .És szemmel felfedezni véltem egy árnyat. Megint féltem , hogy az egyik vámpír az , a gyilkosokból .

Néztem az árnyat , és minnél közelebb jött , annál jobban rezegtem meg .Megráztam , a fejem hátha csak a képzeletem játszik velem , és az árny eltűnt .Végül a telefonom zökkentett ki a gondolataimból .

-Sarah ! Beszélnünk kell !

ÍRJ KOMIKT!!!!!!!!!!