Szélvihar-11.fejezet

-Nem vagy elég erős…Nem tehetjük!

-DE!Idefigyelj!Csak egy pap kell.Nem kell násznép.Semmi.Csak végre házasodjunk össze.Szét akarnak minket váastani nem érted?-sipítottam.

-Rendben.Szerzek egy papot-rohant el Alice.

-Szerinted miért nem haltam meg?-kérdeztem szerelmem.

-Mert szükségem van rád, és mert részben vámpír vagy.

-Ahham.A többiek még „háborúznak”-bólintott.

*Öt órával később*

A pap előtt álltunk, hajnali három volt.Nekem nagyon fájt a hasam.Ami egyről a kettőre nőtt meg óriásira.Már a fogadalmon túl voltunk.De a papírok még hátra voltak.Kopogtak, mindenkiben megfagyott a vér.Az ajtó halk recsegéssel nyílt ki.

-Köszönöm Michael!-szólt a belépő a papnak.

-Nincs mit uram !-és elment.Nem volt vámpír.

-Mit keresel itt?-sziszegte Edward, a számomra idegen vámpírnak, akinek a szemei élénkvörösen csillogtak.

-Nem üdvözlöd a jó öreg Arot? Pedig azt hittem jóban vagyunk…-szólt a férfi.

-Sosem voltunk jóba!

-Edward ki ez?-kérdeztem csendesen.

-Sarah légy csendbben!

-N-ne! nyugodtan beszéljen- közeledett felém , és rátette a kezét a vállamra.

-Kétszer ugyanaz a hiba? Neki sincsenek gondolatai…Pont mint Bellának-nevette.

-Bellát hagyd ki ebből!-ugrott Edward a férfira. Az ajtó kitört, és még vagy százan jöttek be. Ekkor a film véget szakadt,mert elájultam.

Hülye ötlet volt, hogy nem kell násznép.És , hogy senki, még Alice se legyen itt.Szánom azt a szófordulatot, amely nyilvánvalóvá tette, hogy nem kell semmilyen őrség, és semmi.

Kinyitottam a szemem.Alice , és Cody ültek mellettem, kezükben egy-egy kisbabával.

-Ők …-kezdtem.

-Igen a tieid.-szólt közbe Alice.

-És Edward?

-Elvitték…A Volturi…Meg akarják ölni.Téged is megakartak.De elhoztunk, mielőtt észrevettek volna.Carlise segített a szülésnél.Azon kívül…El kell mennünk.-Alice.

-Van még időnk?

-Van…-Cody-Három óra múlva indulunk.Te a gyerekek, és én…Ha már az alfám vagy.

-Igen…Magamra h agy nátok?

-Persze…-és elmentek.Tollat,és papírt ragadtam,és írni kezdtem, azt a levelet,amivel lehet,hogy utoljáraüzenek neki