Szélvihar-12.fejezet(2.rész)

Na hello:)
Régen nem írtam:SS
De most írtam, nemhosszú.De mind1:)
Jah és boldog karácsonyt!
Ui.: Tessék novellátírni:DD





Lassan kezdtem nyitogatni a szemem.Még homályosan láttam. De az el-el folytott sikítások ,és a síráshoz hasonló hangok, utat törtek az elmémben, és kezdtemérteni mi történhetett. De amint láttam, akkor még világosabb lett.
Aida a földre görnyedve sírt. Nem is. Inkább szenvedett.Cody neem volt a közelben. Csak a két fiú. Josep,és Zachary. Lehajtott fejjel álltak előttünk.Ígaz.Még csak 2 és félévesek voltak.Tizenkét évesnek is kinéztek volna.
- Mi történt?-kérdeztemvégül. Mire Jo kinyitotta a száját, de visszais zárta-Mi, történt?-tagoltam idegesen, mire Zac kezdett beszélni.
-Mi.Mi...Gyil..Gyilkosok...Vagyunk-felemelte a fejét. Szeme aranybarnán csillogott a könnytől.
- Mi...Megöltük Tonyt...-folytatta Jo.Ő is felemelte a fejét. Az ő szeme nem volt könnyes. De kék írisze megbánást tükrözött.
- Miért?-tettem fel a legfontosabb kérdést.
-Mert bántott téged. Sajnáljuk...-Ekkor Aida feltápászkodott a földről, és lassan hozzánk kúszott.
-Köszönöm-suttogta elfuló hangon. Döbbenten néztünk rá. Nem értettük- Köszönöm, hogymegmentettetek attól a szörnytől.
-Nem értelek-suttogtam énis.
-Nem is kell.Itt...Itt maradhatok? -bólintottam.És megöleltem őt.



Fél évmúlva:

Minden nap sírtam.Edward miatt. Minden napírtam levelet. Igaz, nem válaszoltam, de tudtam, hogy él.
Ezen a napon, volt harmadik éve, hogy idejöttünk.
Békésen üldögéltem egy fa tövében. Egyedül voltam .A többiek elmentek valahová "piknikezni".Szóval éppen üldögéltem, mikor, megreccsent az egyik fa. Biztos Cody...Vagy Josep...Vagy valaki. De megéreztem a vámpír szagot. Felugrottam, és átváltoztam.Vagyis, csak akartam. Nem sikerült. Pofára estem, és onnan néztem fel. A levegő a tüdőmbe fagyott. És meredten néztem a vendégre.