Írta:Lilla
Téma:Emlékek
Az árvaházban minden gyermek az álmok világában van már. Csak egy kisfiú nem. Ő csak ül az ágyában,és erőtlenül szorítja magához a kis, kockás plédet. Egy dalt dúdol, halkan. Csak ő hallja. Gondolatai nem itt járnak. Hanem egy hóval borított réten.
Szétnéz. Nem lát senkit,a pusztaságban. Lassan elindul, közben körbe , körbe néz.
Ahogy folytatja útját, egyre jobban fél. Néhol már lát egy pár fát. Aztán, egyre többet,és többet. Egy erdőben találja magát. Meglátja szüleit . A hóban fekszenek. Nem mozdulnak. Közelebb megy hozzájuk. És boldogan szólítja meg édesanyját.
- Anya!- de ő nem válaszol,csak némán, meredt szemekkel remeg. Oda fordul apjához- Apa?- ő sem szól.
Leguggol az apróság, és felveszi a kis, kockás plédet.Megszorítja.
Itt visszatér a jelenbe.Megnézi ,hogy nála van-e még lepedője. Bólint egyet.És újra elmereng.
Megint az erdőben van. A hideg,nyirkos erdőben. Szülei közé fekszik. Biztos csak alszanak.
Megint az árvaházban érzi magát. Szomorúan gondol arra: Nem kellett volna elaludnia!?
De aztán újra dúdolni kezd. Elméjében, éppen fekszik. Erőtlenül szorítja takaróját. Nagyon fázik. Anyja jéghideg testéhez bújik. Nem megy az alvás, számára. De aztán, lehet csak a hidegtől, de lehet, hogy csak a fáradságtól, de elaludt.
Arra ébredt, hogy anyja dúdol neki. Kipattan a szeme. De az anyukája nem dúdol. Meredten fekszik. Újra hallja a dalt. Egy nő lép elő a fák közül. Lassan közeledik a fiúhoz. Felveszi kezébe. Ringatja. Az apróság megnyugszik. Dea nő egyre erőszakosabb dalt dúdol. A fiú megijed. Ki akar szállni az ismeretlen öléből. De nem megy neki. A dúdoló szeme vörösen kezd izzani,és elhajítja a reszkető testet. Az gyengének érzi magát. Sejti,hogy meg fog halni. Szemei lecsukódnak.És csak ezt az egy dalt hallja.
Visszatér a jelenbe.Lenéz a lábai helyére. Le kellett vágni.De ő ezzel megúszta.De valakik nem! Szemei előtt lebegnek szülei fagyott testének képe. És még mindig az erőszakos dalt dúdolja. Sikítani kezd, csak sikít, sikoltozik. Gondozók rohannak hozzá. Minden gyermek felébred.Torkán erős nyugtatókat tuszkolnak le. De ő nem nyugszik. Csak dúdol,és sikít.
Minden este visszaemlékezik erre. És minden este akaratlanul dúdolja ezt a dalt. A halál dalát….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése