Szélvihar-10.fejezet

/Edward/*Az esküvő előtt egy héttel*

Miután visszatértem a vadászatból, a házunk előtt vártam Saraht. Csak vártam és vártam.Fél óra múlva, Aliccel együtt, mosolyogva szökdeltek felém.

- Hol voltatok?- kérdeztem, miközben jól megszorongattam szerelmem.

- Azt látom…Na, de gyere!Az esküvőt még meg kell szervezni.

- Oké-felelte unottan és követett.

*Az esküvő napján*

Izgatottan álltam az ajtó előtt, hogy végre bemehessek. Ekkor megszólalt a zene, és én besétáltam…Aztán Sarah lépett be az ajtón. A zene ritmusára lépkedve. Bár ő biztosan idefutott volna. Mikor a terem közepéig elért, az egyik sorból előugrott Chris és ráugrott Srahra. Szegény fel sem fogta mi történik, mikor a támadója nyakába vájta fogait.Alice-ék kivitték nagy nehézségek árán. De az ajtó előtt sokkal többen álltak. Többen mint először. Én csak Sarah remegő testét fogtam kezemben, és figyeltem ahogy a méreg szétterjed testében, és halkan sikít.Szememmel Carlise urán kutattam, de sehol sem találtam. Futni kezdtem és meg sem álltam a házunkig, ott letettem a kanapéra, és gondolkoztam mit tehetnék.A vámpírméreg, megöli az alakváltókat…Mintha a fájdalmai enyhültek volna kinyitotta a szemét, és erőtlenül elmosolyodott.

--Ne hagyj meghalni…Terhes vagyok-suttogta, és szemei újra becsukódtak.Terhes?És ezt miért nem mondta?Bár , ha nem lenne az, is megmenteném…Csak tudnám , hogyan.

-Edward!Hogy van Sarah?-rohant be Alice .

-Az életéért küzd!Nem tudom mit csinálhatnék…-túrtam a hajamba.

- Hozd utánam!-És eltűnt, felvittem a fürdőszobába, ahol a kádban jéghideg víz volt.

-Tedd bele!Akkor enyhül a méreg általi fájdalom-mondta bölcsen a húgom.

Sarah erőtlenül nyitogatta a szemét, aztán újra lecsukta, és a magasba emelte jobb kezét.Ami végül a vízbe esett.

/Sarah/

A méreg enyhült, és helyét jeges fagyos érzés vette át.Biztos valaki a fűtéssel szórakozik, egyszer forró, egyszer jéghideg.Erőtlenül nyitogattam a szemeim, de nem láttam semmit, így visszacsuktam.Felemeltem a kezemet, hogy megfogjak valmit, amibe kapaszkodhatok, de csak a levegőt markaoltam, így a kezem visszaesett a hidegbe.Újra kinyitottam a szemeim.Edward és Alice arca jelent meg előttem.

-Miért van ilyen hideg?-kérdeztem suttogva, mire felemelt Alice, és elvitt valahova..A hasamban éreztem valami lüktetés félét,biztos nőtteka gyerekek.Ezt a gondolatot megmosolyogtam magamban , de aztán újra a történéseket figyeltem.Letettek egy ágyra, engem pedig elnyomott az álom.

-Igen, a Volturi jön Edward!Nem nagyon tetszik nekik ez a : féligvámpírfélig varkas dolog, megjhogy ti együtt…Meg az se, hogy gyereketek lesz…-hallottam meg Alice hangját.

-Mikor jönnek?

-Holnap…De, ha még most összeházasodtok, nem tehetnek semmit…Nekik is van lelkük…Ha kicsi is…

-De Sarah , még nincs olyan jól, hogy megtartsuk az esküvőt!-Edward.

-De igen!-szóltam közbe.