Szélvihar-8.fejezet

*KÉT NAPPAL KÉSŐBB*

/Sarah/

Alice nem látta, hogy a közel jövőben visszajönnének. Így – bármilyen meglepő ebben a helyzetben- szervezni kezdtük az esküvőt. Igen, az én esküvőmet. Abban mindenki biztos volt, hogy minél hamarabb kell megtartani, mert akármikor visszajöhetnek. Így a kitűzött időpont : Holnap után.

Kicsit gyors nekem ez az egész…A vendéglista nem valami hosszú. Összesen talán ötvenen leszünk. Mert Eric falkája- igen Alfa lett, amíg én „aludtam”. Mert ugye, Black leszármazott – is eljön. Nagy volt a sürgés forgás. A ruhámat még mindig nem láttam. Alice vette meg nekem. Ma csütörtök van, szóval szombaton lesz az esküvő. Edward már nagyon izgatott…Meg persze én is.

*PÉNTEKEN,AZ ESKÜVŐ ELŐTTI NAPON*

Holnap esküvő…Már csak pár óra, és kezdődik.

- Edward?

- Igen?- lépett be az ajtón.

- Én…Ti sok mindenen mentem keresztül…És…Ha holnap visszajönnek…És végleg elszakítanak egymástól…

- Szóval?Mit szeretnél?-ült le az ágy szélére.

- Én, szeretnék egy gyereket, tőled….- motyogtam.

- De ugye tudod, hogy a vámpíroknak nem lehet gyerekük?- nézett rám bűnbánó szemekkel.

-A szüleimnek is született!Nekünk is fog!Bízz bennem!

- Én bízok de…

- Nincs de!

- Biztos ezt szeretnéd?- bólintottam. Belecsókolt a kulcs csontomba. Engem pedig a hideg rázott ki, a gondolattól…Hogy végre boldog lehetek….

*REGGEL*

- Sarah!Ébredj!- bökdösött meg valaki.

- Hagyjál!- morogtam a párnába.

- Ma van az esküvőd!-Suttogta izgatottam Alice.

- Mi?Úristen!- pattantam ki az ágyból.

- Nyugi!Van időd!

- Huhh….Megnézhetem a ruhám?

- Majd!- csillantak meg a szemei. A fürdőbe vezetett- És…Nem esett bajod?

- Mikor?- néztem rá.

- Hát…tudod…tegnap…

- Alice…Alakváltó vagyok!Hamar gyógyulok. Egyébként nem…- mosolyogtam, a tegnapra visszagondolva.

- Na jó, öltözz fel- csukta rám az ajtót. A ruha, valami mesés volt. Olyan, nagy és királylányos. Amint felvettem,már jött is Alice és Rosalie. Kisminkeltek, megcsinálták a hajam…Szóval elkészítettek.

*Az esküvőn*

Szabadtéri esküvőt terveztünk. Edward már a pap mellett állt, és engem várt. Nagyot dobbant a szívem, mikor szóltak, hogy induljak. Lassú léptekkel haladtam előre. Majd Edward mellett megálltam. A lassú zene még mindig nem halgatott el.

- Fogjátok meg egymás jobb kezét. Fordulok , először Ádám gyermekéhez. Ismételd utánam…Én….

- - Én Edward Antony Cullen…

- - Fogadom…

- - Visszajönnek!- kiáltott Alice, és mindenki támadó állásba állt, tudták, kikről van szó. De hogy az esküvőmet tönkre tegyék, azt már nem. Aida a papot gyorsan elvitte a közelből, nehogy lásson valamit. Segítségért kiáltó szemekkel meredtem Edwardra, aki ugyanúgy meg volt rémülve mint én. Fél perc múlva 50 vámpír rontott a székek közé. És persze Tony. Mi többen voltunk, de ők erősebbek. Az ellenség között felfedeztem Christés Stellát .Azokat, akik kiskoromban elvitték a szüleimet. Codytól kértem fejben segítséget, hogy tudja-e kik ezek. Azt mondta, Azok , akik üldözték, és akik megölték a szüleim. Valaki felkapott, biztosan Edward. De nem ő volt. Egy farkas vitt engem. TONY!

Egy réten ledobott a hátáról. Elég messze voltunk már mindenkitől. Ő pedig vissza voltozott emberré.

- Mi ez az egész?-kérdeztem fennhangon.

- - Csak gyűjtöttem pár haragost, vagy olyat, akik nem nagyon szeretnek…Elég sokan vannak. És Cody kergetőiről ne is beszéljünk!Ők főként utálnak téged is…Mert hát, a szüleid megmentették őt…Hmm…De én szeretlek!Érts meg!És sajnálom, hogy a baba meghalt…Hmm…Azt hiszem pótolhatjuk- és közelebb lépett.

- - Álmodban!Utállak!- kiáltottam, reménykedve, hogy valaki meghall.

- - Ha nem én…Majd Chris…Nagy Casanova vagy te!Chris!- kiáltott és eltűnt. Chris jelent meg.

- -TE…Vámpír vagy?

- .Bizony bizony…Kár , hogy elhagytál…- nézett szomorúan, a tekintete elnyelt, és megbabonázva sétáltam felé.

- - Te hagytál el!- mondtam utolsó erőmmel. Aztán elnyaltam a földön. Valaki rám nehezedett, egész test súlyával. Én nem akartam ezt!Én csak egy békés esküvőt szerettem volna!A könnyeim utat törtek maguknak, és folyni kezdtek. Egy hideg kéz szorgosan törölgette őket.

- - Edward…

- - Én vagyok!Gyere!El kell tűnnünk!- Megfogta a kezemet, és olyan gyorsan felkapott a hátára, hogy csodálkozni sem volt időm. Elmegyünk…Rossz ezt tudni…Amint ezen gondolkoztam, Edward összesett, és utolsó lehelletével azt mondta- Fuss…

- Majd lehunyta szemeit. De lélegzett. Még élt. Hátranéztem. Egy halom Vámpír tart felénk. Edwardot is ők ütötték le a földre. Fölkaptam a hátamra, és a hosszú esküvői ruhámban rohantam vele …Még én sem tudtam hova. Mindenhol tűz égett. És idegen vámpírok szagát terjesztette. Még belegondolni is rossz volt, hogy talán az egyik szerettem is épp füstölög…

- - Sarah!- hallottam meg Edward hangját .

- - Semmi baj. Csak…Megsérültél.Elviszlek innen, és meggyógyulsz…

- - Én nem akartam ezt…Bocsásd meg…

- - Nem a te hibád!-a lábaim egyre nehezebben lettek Edward súly alatt. De kibírtam, míg el nem értünk, a még mindig romos állapotban lévő házunkig. Ott felvittem az emeletre, betettem az ágyamba, és csak azt suttogtam neki, hogy nincs semmi baj, és szeretem. Ő csak csendesen pislogott rám, és szorongatta a kezem.Rossz volt így látni ilyen erőtlenül. De én is elgyengültem. Elnyomott az álom,és csak akkor ébredtem fel, mikor valaki erősen szorongatta a kezem. Edward volt.Az ölében tartott, és ölelt.

- - Jól vagy?- kérdeztem bágyadtan.

- - Hamar gyógyulok-vont vállat, és erőtlenül mosolygott.

- - És most mi lesz?- kérdeztem.

- - Meg lesz az esküvő!Két hét múlva.Zárt körű lesz…Csak páran leszünk.

- - Jól eltervezted…

- - Muszály…Szeretlek…

- - Én is szeretlek!- pusziltam meg-Ugye senkinek nem esett baja, mármint nem halt meg…

- - Tőlünk nem…De a „rosszaktól” elég sokan.

- -Értem…Fekete a szemed…Éhes vagy…

- -Nem!Dühös-mosolygott keserűen