43.fejezet-A vég...de miért ilyen hamar?

Először is: köszönöm a komikat/leveleket, nagyon sokat segítettek, ösztönöztek...ÉS hát...eljött ez a rész is...az utolsó...most kb. egy hétig nem lesz feji.Aztán jön a második rész^^remélem azt is ilyen lelkesedéssel fogjátok olvasni:D

Nem láttam semmit, csak a nagy feketeséget, nem éreztem semmit, csak a fájdalmat. Most nagyobb volt a kín, mint bármikor máskor, most éreztem , hogy meg fogok halni. Aztán hirtelen , minden olyan fényes. Nem látok semmit, sem…csak Edwardot, aki angyalként jelenik meg előttem. Hát ilyen lenne a halál ? Rosszabbra számítottam…De én azt hittem , majd be kell mennem valami kapun…Erre meg csak Edward van itt…De milyen gyönyörű. Hirtelen elfogott a hiányérzet, de hát én már meghaltam.

Mintha felemelkednék a földről…De nem úgy mikor felemelnek, hanem , mintha repülnék. A szemem kipattan, én pedig tényleg repültem, de csak egy pillanatig , aztán földet értem.

Felülről néztem a világot, ott volt mindenki , akit szeretek. De nem megnyugvással néztek rám, hogy élek. Hanem félelemmel. Szólni akartam nekik, hogy itt vagyok , de a torkomat, csak hangos morgás hagyta el. Mi történik velem? Lenéztem földre, és két fekete tappancsot láttam…Átváltoztam volna?De ez nem én vagyok!Én kisebb , és szürke vagyok…

Fel akartam kiáltani, hogy segítsenek, de csak újabb morgásra futotta. Még sosem történt velem ilyen…Sosem alakultam át csak úgy…De akkor most miért?Koncentráltam , hátha visszaváltozom, de nem sikerült. Lefeküdtem, a földre, és vártam…Hogy mire? Azt még én sem tudom…Az orromat, hirtelen furcsa szag csapta meg, nem gondolkoztam. Rávetettem magam a szag kibocsájtójára, aki jelen pillanatban, Carlise volt. Ijedten néztem magam elé, mikor lehúztak róla. De miért tettem ezt?Eddig bírtam a vámpír szagot, mert én is az vagyok …Akkor…most mi történt? Mindenki rettegve figyelt, én pedig akaratlanul morogtam. De miért? Most mindenki utál! Ezt nem akarom, de a tudatalattim…A csudába, én nem akarom ezt ! A szag újra megcsapta az orrom, és újra , ráugrottam- ezúttal Alice re- miután róla is lehámoztak , én futni kezdtem, La Push tűnt a legjobb megoldásnak. Ezért oda rohantam, ott pedig egyenesen a jeges vízbe, de nem érdekelt , hogy hideg. Meg sem éreztem. A testem forró volt, és hiába próbáltam változtatni a hőmön, az makacsul maradt ugyanúgy.

Órák óta ültem egy vízből kiálló sziklán. Még mindig farkas voltam, és hiába erőlködtem, az maradtam. Ismerős hangot hallottam meg a partról, Cody volt, és a nevem kiabálta. Kiszáguldoztam a vízből, és a keresőmhöz rohantam.

- Sarah! Mindenütt kerestelek! Carlise beszélni akar veled!- bólintottam- és…Edward is- az ő nevére , mintha semmi akadály nem lett volna eddig, újra ember lettem, csak nem számoltam azzal, hogy a ruháim szétszakadtak, Cody persze készségesen odanyújtott, egy nyári ruha szerűséget. Futni kezdtünk , és csak a Cullen háznál álltunk meg.

-

A házban, mindenki engem nézett,én pedig lehunytam a szemem, és felsétáltam, Carlise dolgozószobájába.

- Sarah…azt hiszem…hogy…- kezdte .

- - Hogy?

- - Hogy , te…te…farkas lettél, csak farkas…Úgyhogy…már nem vagy…vámpír…Azt hiszem…- végignéztem magamon, semmi változás, ugyanolyan fehér volt a bőröm…

- - És…akkor most…- nem tudtam folytatni, kiszaladtam a szobából, egyenesen Edwardéba, mikor megláttam, őt, a szívem majd’ kiesett a helyéről. De ő nem volt boldog, szomorúan nézett engem…

- - Sarah…én…elmegyek…és nem jövök vissza!- suttogta

- - De…de miért?

- - Mert…nem akarlak veszélynek kitenni…tudom-tudom, hogy én már megszoktam a farkas szagot…De…sosem lehet tudni…

- - Ne.. légy szíves…ne hagyj itt- makogtam, és kigördült az első könnycseppem.

- - Carlisera, és Alicere is rátámadtál! Kitudja, mikor fogsz valakit, megölni ? Nem vagy elég erős…Neked ez még új…Én megértem…

- - De…én nem akartam!

- - Tudom!De a te érdekedben…

- - Edward…én…szeretlek…

- - Én is szeretlek. Pont ezért megyek el…Hogy bevésődj valakibe, és élj vele boldogan… -Megölelt, én elment, reméltem nem örökre, és , hogy meghallja, a a szavaimat…

- - Én…azt hiszem…Beléd vésődtem…- de nem jött válasz , lerohantam a nappaliba, hátha ott van. De ott csak a lufik, és a virágok voltak…Lerogytam a földre, és bőgtem, mint még soha…Elment az…akit nekem teremtettek?Ez őrület…Alice lépkedett le a lépcsőn, megfogta a vállam, és azt az egy szót susogta, amelyik nekem a véget jelentette.

- - Elment…

Itt a remek alkalom...hogy írj nekem komit, hogy megtudjam teccett-e:D Írhatsz komit vagy levelet:D

Puszi:D Egy hét múlva taláálkozunk^^

lollipopp97@citromail.hu