Szélvihar-2.fejezet

Fáj a lét, a létezés

A lefekfés, az ébredés

. Fáj a múlt, és fáj a jelen,

Mindez azért, mert nem vagy velem

A hold , már nem világított...Vagy csak én aludtam el?Lehetséges...Hiszen nem a pincénkben voltam.Hanem egy réten...Talán pont azon, ahova Edward vitt...Igen...Ez az a hely!De ő nem volt velem...Egyedül voltam, és a hatalmas kékséget néztem.Néztem-néztem...De csak az én tükörképemet mutatta.Bár mit is mutatott volna?Talán a jövőt?Hülyeség...De talán mégis...Edward hirtelen mellettem volt, és szorosan ölelt magához.Aztán , mintha porfelhő lett volna, ő eltűnt, én pedig megint a házunkban voltam...És csak Cody volt mellettem.

　

Valamit biztos jelent ez az álom!Talán azt, hogy Edward ezen a réten van?Igen!Biztos ez a jelentése!Indulnom kell.

Felpattantam, és kitörtem a házból.Nem tudtam , merre van a cél pontom, de az ösztöneim megsúgták...Csak rohantam, és rohantam....A nap feljött, és le is nyugodott.Párszor, még megismételte ezt, de nem számoltam, hányszor...Nem aludtam, nem ettem , és nem is ittam...Nagyon gyenge voltam már, de erőt adott, az , hogy végre láthatom Őt.

Mikor már nem nagyon bírtam tovább, leültem a földre, és újra sírtam. Még szép, hogy nem tudom merre kell mennem...Sosem voltam jó az ilyenekben...

Halk motoszkálást hallottam, talán csak egy állat...De mégis hátrafordultam. Megkönnyebbülés, és öröm töltötte el a szívem...De volt egy bökkenő...Ő nem volt itt...

Csak az a rét volt ....De Ő sehol ...Felmásztam a fán, amin a ház volt,és beugrottam az "épületbe" csak az ő illatát lehetett érezni.Azt az édes illatot...Túl fájdalmas volt nekem ez a hely...Inkább a tóhoz mentem, remélve, hogy az álmom valóra válik, és újra ő ölel...

A tükör szerű vizet kémleltem, mint az álmomban.De csak az én képem mutatta...Bár mit is mutatott volna?Talán a jövőt?Egy frászt....ez nem az álmom!Ez a valóság!És ő sem fog felbukkanni!

Mintha a szellő simogatott volna,olyan érzésem támadt.Aztán megláttam a vizben Edward képét.Nagyon megörültem.Hátra fordultam, de ő eltűnt...Miért menekült?

-Edward!- duttogtam, tudtam, ő így is hallja.És tényleg...Felém közeledett.A nyakába akartam vetni magam, de ő porrálett, én pedig, a földön végeztem.

Selytettem, hogy ez csak az agyam képződménye...de mostmár tudom is...

A szemem előtt újra lejátszódott az, mikor a csónakba szálltunk...Csak ide-oda kapkodtam a fejem...Nem tudtam mi van velem.

Az idő zord lett,és arra gondoltam, hogy alszok egyet.Így is tettem...

Más nap ébredtem csak fel...de rögtön indultam is haza...Hátha , majd otthon vár rám a nagy Ő...

　

　

　

Tálan...Egy hónapja ment el Ő...Én nem jártam iskolába...Már úgyis mindent tudtam...Szóval, éppen az ablakon bámultam ki, mikor megérkezett Alice. Elmegyek hozzájuk, hogy Carlise megtudja, már nincs bennem vámpír vér.

Beszálltam az autóba, és aztán ki...Minden olyan monoton volt, de már megszoktam.Felmentem Carlise irodájába, és a karomat nyújtottam.Vért vett. És hazaengedett.Aztán már csak vártam, és vártam...két nap telt el, mikor felhívott.De nem volt nyugodt....Sőt...Kétségbe esett , és feldúlt volt...