Szélvihar-5.fejezet

-Alice?Edwardnak elmondtad , hogy kümában vagyok?

-Nem, miért?

-Mert azt küldte, hogy gyógyuljak meg.

-Csak annyit mondtam neki, hogy beteg vagy.Mást nem.

-Értem…

-Aztán így teltek a mindennapok.Alice beszélt Edwarddal, és elmondta, hogy mit mondott.Én persze, még mindig az agyat nyomtam…Még vagy…egy hónapig.Pontosabban 29 napig.Szóval, a baba már négy hónapos, én pedig 18 éves, és négy hónapos…Kicsit zaklatott, hogy ilyen idősen anya leszek.Mert én is gyerek vagyok még.Na de, vissza a jelenhez….

…Reggel volt.De nem az a szokásos.Mert ma már Carlise megengette, hogy kimenjek a házból.És ez egy hónap után, eléggé felüdítő.Alice berontott a szobába, és újságoli kezdett.

-Edward hazajön!-ujjongott, és én is.De aztán elkomorult az arca.

-Mi az?

-Nem marad, csak már hijányzunk neki.Te is…De te nem fogod látni.Aludni fogsz éppen.

-Nane!

-De igen…

-Bocs…de inkább…visszafekszem-Őelment, én pedig befeküdtem az ágyba, és sírva aludtam el.De az édes álom nem tartott sokáig, mert hatalmas fájdalom nyillalt a hasamba, aztán az egész testemet elnyelték a kínzó késdöfések.Hatalmasat sikítottam, és rögtön beszálgulgott Carlise, és Alice…Pillanatok alatt felmérték a telepet, de én nem tudtam mi van.Aztán, csak annyit éreztem, hogy valami hiányzik…De a szememet fedő sötétségtől, nem tudtam miaz.Nem lejhet igaz, hogy nekem, mindig kómába kell esnem!

(Alice szemszöge)

A hatalmas sikítsra, egyszerre rohantunk be Carlisal Sarah szobájában.Egy pillanat csend is elég volt, hogy felfedezzük:A kicsi meghalt.Uram isten!De Carlise nem habozott.Felkapta Saraht, és futott vele.Én is követtem.A kórházban bevotte egy szobába, és néhány ápoló segítségével,kiszedte Sarahból, a már egészen nagy gyermeket.Úgy sajnáltam, azt a kis picúr gyereket.De Sarah , hogy ki lesz akadva.Azt hiszem, még egy könnycseppett is hullajtottam.De nem figyeltem, mert a telefonom csörgött.Edward…Ha most felveszem, tuti elmondok mindent…De muszály, nehogy gyanakodjon.

-Szia…-köszöntem, elérzékenyülve.

-Szia!Miért vagy ijen szomorú?

-Semmi…

-Mond el!Csak nem olyan vészes!

-Áh nem!Csak elmnetél, és kiderült, hogy Sarah terhes.Méghozzá attól a Tonytól.Sarah mindennap sír, mert nem vagy itt.És most, nem hiszed el, mi történt!Meghalt a baba.Sarah kómában van.Te pedig egy nagy darab marha vagy, mert nem vagy itt- kiabááltam, de nyorsan ki is nyomtam a készüléket.

Sarah olyan békésen pihegett a kórházi ágyban.De nem lesz ilyan nyugott, mikor felébred.

Az

ajtó kinyílt, és Carlise lépett be rajta.

-Sarah, még mindig nem ébredt fel?

-De… felébredtem…Mi történt?-kérdezte rekedten Sarah.

-Csak , hogy felébredtél.És kómába estél…És a pici…Ő meghalt-Sarah bólintott, és lehajtotta a fejét.

-Tudjátok…Négy hónyp sok idő.És én sokat gondolkoztam…Azon, hogyha én Edwardba vésődtem, akkor Tony gyerekét ki tudom-e hordani.De úhylátszik nem.

-Te belém vésődtél?