Szélvihar-4.fejezet

Az állat egészen a rétig futot velem, ott ledobott a földre, és elment.Én felugrottam, és futásnak eredtem, de a bokámba fájdalom nyilalt, és a földre zúgtam.Tony mosolyogva jött felém.

-Jajj, de aranyos!De tudod...Vigyáznod kéne a babára!Nehogy baja essen.

-Utállak!-üvöltöttem.Aztán a fák, mocorogni kezdtek, és a Cullen család jelent meg.De Ő nem volt ott.Tony ahogy észrevette, a társaságot, rögtön a hátára kapott, és a fákon ugrálva tett meg jó pár métert, de én ellenkezésemnek köszönhetően, leestem a hátáról, és több tíz méter magasból, lezúgtam a sáros földre.

　

　

　

Egész jó volt ez a kóma...vagy halál...vagy mi volt ez....De aztán sajnos felébredtem.De már nem a koszos, és rossz emlékeket örző földön voltam.Hanem, a saját szobámban.Mellettem, egy kis széken Alice ült, és fogta a kezem.

-Jajj!Csak ,hogy felébredtél!Azt hittem, hogymár fel sem ébredsz!-szomorkodott.

-Mi...Mi történt, miután én elájultam?

-Hát te nem elájultál...Hanem kómában voltál...

-Meddig?

-Két hónapig...-suttogta.

-Akkor a ...

-Igen...A baba már három hónapos-mosolygott szomorúan.

-És jól van?Nem esett baja?-aggodalmaskodtam.

-Nem.Carlisenak köszönhetően, még a kóma ideje alatt, is tudott fejlődni.

-Ez...jó...Azt hiszem...Csak én , nem pont tőle szeretnék gyereket...Egyébként...Ő már tudja?-céloztam Edwardra.

-Nem...Gondoltam megvárom, amíg felébredsz, és utána majd elmondod, hogy ellmondhatom-e.

-Isten ments!Nem kell, hogy tudja...Amint már sokszor mondtad...Ő már elfelejtett...

-Nem tudok neked hazudni!Igazából...Ő még mindig nagyon szeret.Minden nap, órákig beszél velem arról, hogy mit csináltál aznap.Még azt is tudni szeretné, milyen ruha volt rajtad....

-De... ha szeretne, akkor nem ment volna el...

-Te még szereted ugye?

-Ühümm-hajtottam félre a fejemet, és kibámultam, az ablakon-de a kérdésemre,még nem kaptam választ!Mi történt...

-Semmi érdekes...Tony, mikor leestél, futott tovább.Ennyi, nem volt semmijen harc.

-Értem...

-Egyépként, a többiek kinnt állnak az ajtó előtt, és várják, hogy mikor jöhetnek be-próbált vígasztalni.

-Kik azok a többiek?

-Hát Cody...Aida...Eric , Orsi, Carlise, Esme, Emett, Jasper,sőt, még Rosalie is.

-Hát, akkor ne várjanak soká.Hívd be Codyt.-Alice kiment, és Cody ugrott be az ajtón.Halálra ölelgetett, meg puszilgatott.

-Boldog születésnapot Cody!-öleltem én is.

-De te honnan tudod?

-Titkos-vigyorogtam-Még beszélgettünk kicsit, majd sorba jöttek a többiek.Végül azon vettem magam, hogy Alice megint mellettem ül.Én a telefonomat babráltam, mert ha nem több, mint 1000 üzenetem jött...A hívásokról nem is beszélve.Amint olvasgattam, a leveleket , egy levélen, megakadt a szemem.Nem volt hosszú, de a szívemem,öröm töltötte el.Az SMS-ben csak ennyi állt: Gyógyulj meg...De a feladója...Edward volt...