1.fejezet

Nem hiszem el , hogy már megint költözünk…Életem 17 éve alatt már 5-ször költöztünk. Kész életveszély .De ha muszáj , akkor muszáj . Mert azt senki sem szeretné , hogy kiderüljön : anyán alakváltó , apám vámpír . És én…Én egy genetikai hulladék vagyok , se nem vámpír . Se nem farkas .Én valami furcsa keverék , a két ellenség között . Utálom magam , de nem, csak azért mert sehova sem tartozom , hanem mert a bennem lévő farkas, és a vámpír gyűlölik egymást .

Külső szemlélőknek, valószínűleg érdekesen nézek ki – hófehér bőrömmel, fekete hajammal, és szó szerint rikító kék szememmel. Elég érdekes, hogy lány létemre, átváltoztam farkassá.De egyben érthető is mert apu – és a bennem nyugvó vámpír miatt veszélyeztetve érzem magam .

Ha jól emlékszem Forks-ba költözünk .Ahol – anyuék szerint-vámpírok és alakváltók is élnek , s így nem lesz nehéz az elhelyezkedés .Persze… Biztos nem lesz nehéz – a vámpírok utálnak, mert farkas vagyok- az alakváltók meg azért mert vámpír is vagyok .Nehéz így az élet , de térjünk vissza a jelenbe...

…Éppen a csomagjaimat pakolásztam mikor anyu jött be a szobámba:

- Kincsem, ugye nem baj , hogy már megint költözünk?

- Már megszoktam-vetettem oda neki nemtörődöm hangnemmel.

-Jajj , drágám tudod , hogy muszáj elköltöznünk .És meglátod , hamar találsz új barátokat !

- Anya! 17 éve egyetlen barátom sem volt! Gondolod, hogy pont ebben a világvégi városkában fogok találni?

- Nyugodj meg ! És siess a pakolással, mert fél óra múlva indulunk!

- Jó , most ha megbocsájtasz .. kimennél a szobámból? Szeretnék egyedül lenni!

- Jó –jó már megyek is ! –ezzel kiviharzott a szobámból én pedig folytathattam , a már oly sokszor eljátszott pakolást … Mikor bepakoltam , levittem a kocsihoz a cuccaimat és beültem a hátsó ülésre . Hallottam, ahogy anyu is jön le , majd apu . És ahogy sejtettem már ott is ültek a kocsiban .

Nem volt kedvem beszélgetni így hát kezdeményeztem egy „gondolati bájcsevejt „mert tudni kell rólam , hogy gondolati beszélgetéseket tudok folytatni , és a beszélgetésben résztvevők egymás gondolatát is hallják . Csak az a baj , hogy nem hallgathatom ki mások gondolatait , mert előbb nekem kell beszélnem … Valószínűleg a farkasok gondolatban lévő beszélgetései nálam átterjedtek a vámpírságomra is . De ez csak az én elméletem . „Anyu!Mennyi idő az út ? „ kérdeztem az elmémben „Nem olyan hosszú , ki fogod bírni „jött a válasz . Ebbe belenyugodtam és csak néztem ki az ablakon . És a csíkként futó fákat fixíroztam .

Kb. 3 óra múlva elértünk egy táblát ami azt jelezte , hogy Forks-ba vagyunk .Megkönnyebbülten dűltem hátra az ülésen . Úgyis maradtam míg meg nem érkeztünk a hatalmas , fehér házunkhoz .kiugrottam a kocsiból és azzal a lendülettel a ház egyik ablakán be is jutottam . Körülnéztem : Üres szoba , zöldes kék színű fallal , két hatalmas ablakkal , és egy fürdőszobával . Eldöntöttem ez az én szobám!Bepakoltam a cuccaimat , és tíz perc elteltével ,egész otthonos kis helység lett belőle…Lementem a konyhába , ahol anyu épp főzött valami tészta félét .

-Anyu hol van apa ?-kérdeztem , miközben az elém kirakott spagettit mustráltam , és teljes bizonysággal állíthatom ehető!

-Elment vadászni idézem szavait „ Ne csak ti ebédeljetek !” – mondta az anyukám és ő is elkezdett enni . Öt perc múlva már be is faltam a kaját , és felmentem a szobámba . Onnan egyenesen a fürdő szobámba , ahol lefürödtem . Idő húzásként meg mostam a hajam is . Két fehér törölközőbe bugyolálva léptem be a szobámba . Felvettem egy kinyúlt pólót . Befeküdtem az ágyba , és gondolkoztam azon , hogy vagyon befogadnak-e , hogy lesz- végre barátnőm , és , hogy mit rejt a holnap…