14.fejezet

/Sarah/








-Mi történik itt?-kérdeztem,nemtudtam , felfogni, ki ez a lány,mit csinálnak Codyék, és hol van Edward?


-Anya...ő it Leona.-mutatott rá a csodálkozó lányra.


-Nem...nem Leona-pirult el a lány-Kash vagyok. Csak mégsem adnám ki egy szörnyű,elvetemült vámpírnak a nevem!-szörnyülködött.


-Hát, légy üdvözölve Kash! Bár, már így is sokan vagyunk...De...Mégis ...Ha nem Edward volt ez a férfi, akkor ki?


-Davis! A Voltorinak dolgozott,míg titeket akart szétválasztani-mutatott rám-de mikor a Volturi felhagyott ezzel a hülyeséggel,ő tovább folytatta. Edwardot elfogta. Aztán találkozott velem, gyenge voltam.Azt hittem jó ember. De csak az erőmet akarta használni.Aztán már csak arra emlékszem, hogy itt vagyok.Valószínűleg,el tudnálak vezetni titeket Edwardhoz...

-Anya ,szerintem keressük meg apát-szólt feltápászkodva Josep.

-Rendeben-bólintottam.





Egy fffél óra múlva , egy sötét barlang előtt álltunk. Ott voltEdward.Éreztem.A bevésődés ˇmágneses" hatalma befelé húzott, és csak mentem,míg meg nemláttam. Aföldön ült, és kavicsot morzsolt széjjel.Amint észrevett ,felpattant, és felémsietett. De egy ponton megállt, és megszólalt.
- Nem mehetek tovább.
-Most már jöhetsz- szólt Kash, és kezeivel kék gömböt formált,majd eldobta. Hatalmas csattanással nekicsapódott , valami féle pajzsnak. Edward eszméletlen gyorsan futott hozzám, és emelt a magasba.
-Hiányoztál, -suttogta.
-Szeretlek-súgtam neki én is-mostmár visszamehetünk Forksba.
-Igen.-mindenki a barlang előtt állt.
-Menjetek előre!-szólt szerelmem, és mindenki eltűnt. Már hiányzott a hangja,az ölelése...Mindene. Apró csókot lehellt ajkamra,majd szorosan magához ölelt.
-Már nem vagyok alakváltó...
-Érzem...De a bevésődés,ilyenkor még mindig van?
-Nem-ráztam a fejem-de ugyanúgy szeretlek.
-Igazán?-bólintottam- Akkor lenne egy kérdésem.Szeretnél vámpír lenni? Teljesen, hogy örökre velemélhess.Szeretnéd ezt az életet?
-Szeretném-lehelltem,úgy hogy szinte nem is hallotta.Lassan hátra döntött, ajkait rátapasztottaa nyakamra,és fogait belevájta a bőrömbe.Nagyon fájt, de elviseltem.Jobban fájt,mint bármi más.Olyan érzés volt,mintha égőtűzbe dobtak volna.Edwardmég párpercmúlva is a nyakamat harapta, erőtlenülszóltam rá, hogyhagyja abba.Torkán mély morgás törtélő.Majd eleresztett,és a földre fektetett.
-Edward,fááááááááj!-ordítottamahogytudtam.Megszorította a kezem,másik kezét a homlokomra tette.Így egy kicsit enyhítette az égőérzést. Ezt nevezem én égőnek!