4. fejezet-Pofára esés...

(Edward szemszöge)

Ez nem lehet igaz !A nő , aki bent volt a szobában , és éppen főzött . Pont úgy nézett ki , mint Bella .Lehetséges lenne , hogy ő Bella lánya ?

- Szia anyu ! – köszönt az ölemben lévő lány . Forró lehelletete , megcsiklandozta a nyakamat.

- Szia kislányom , és neked is !- köszönt nekünk , az anyukája .Biccentettem felé egyet . És már ott sem voltunk . Felrohantam az emeletre ,miközben Sarah mondta , merre menjek . Beérve , egy kékeszöld falú szobába , letettem az ágyra .

- Mi ez a nagy sietség ? – kérdezte , utalva az eszeveszett gyorsaságomra .

( Sarah szemszöge)

- Csak , szeretnék kérdezni tőled , pár dolgot .- mondta Edward , miközben végig a szemembe nézett. Ebbe belepirultam , és lehajtottam a fejem , de tekintetét még mindig magamon éresztem .

- Mi lenne az ? – kérdeztem , elterelésképpen .

- Nem nagy ügy , csak annyi lenne a kérdésem , hogy nem tudod-e kik azok a Bella Swan és Jacob Black ? – kicsit összeszorult a szívem , halott nagyszüleim neve hallatára .

- Ők a nagyszüleim voltak . Az anyukám szülei .

-Értem , ha nem zavar , én most mennék – mutatott az ablak irányába .

- Nem persze . Menj csak .- Hamar eltűnt az ablakban . Én pedig lefürödtem , hajat mostam . Leültem a gép elé , megnézni az e-maleimet és éppen mikor törölgettem a nem kívánt leveleket . Csengettek . Lerohantam az ajtóhoz , és döbbentem láttam , hogy Chris áll előtte .

- Szia Sarah ! Csak jöttelek meglátogatni . Kicsit aggódtam mikor elájultál . De látom már jobban vagy – hadarta , majd kedvesen magához ölelt .

-Szia Chris , igen szerencsére már jobban vagyok , gyere csak beljebb .-Mikor bement a nappaliba , bemutatkozott anyunak . Felmentünk a szobámba , és hosszasan beszélgettünk .

-Még nem is mondtam , de igazán szép szemed van .-mondta kicsit bátortalanul , de visszaszált belé az élet mikor , mosolyt látott az arcomon .

- Köszi szépen . Bár szerintem …elég bizarr .-mondam , tényleg meg voltam lepődve azon , hogy szépnek tartja . A legöbb ember , inkább félelmetesnek látja

-Hát . szerintem igenis szép , pont mint te .

-Uhh… kicsit késő van nem gondolod ? Ideje lenne haza menned . Nehogy aggódjanak érted !

-18 vagyok , nem hinném , hogy aggódnának . De azért hazamegyek , nehogy aztán kihívják a rendőrséget . És még valami…-kicsit elbizonytalanodott , de aztán folytatta-Eljönnél velem hétvégén a moziba , mármint nem csak én mennék .- terelte a szót , látva döbbent arckifejezésem .

-ŐŐ… de szívesen elmegyek . Melyik nap mennénk ?

-Szombaton , este 8-kor . Ha gondolod érted jövünk .

-Oké –kimentünk az előszobába , és elbúcsúztunk – Szia !

-Szia – kiáltotta már az úton állva , és emiatt nem vette észre a postaládát , így nekiment .Ez mosolyt csalt az arcomra . Felmentem a szobámba – még mindig mosolyogva – és nagy megdöbbenésemre , az ült az ágyamon akire nem számítottam .

nem lett hoszzú , és jó sem , de azért komizz , mert tudni szeretném , hogy mit gondolsz a storyról:D

na szval komizz ezerrel :D

3.fejezet ! (Edward szemszöge

(Edward szemszöge )

Alice rontott be a menzára , de nem egyedül .Egy fekete hajú lánnyal jött .Nem ismerem , biztosan új … Nem tudom miért , de meg akartam támadni .Nem csak én voltam így vele hanem Emett is , aki gondolatban üzent nekem „ Edward ez egy farkas!”Hát persze… hogy ez nekem miért nem jutott eszem be?De nem lehet ő is korcs ! Ő inkább vámpír. Vámpír?! Az nem…nem lehet…nem lehet mind a kettő ?! A legjobb lesz ha megkérdezem tőle!

Valószínűleg elbambultam mert Alice zökkentett ki a gondolataimból .

-Edward?Jól vagy ?

-I-igen persze , csak elbambultam , mit is mondtál ?

-Csak azt , hogy ő itt Sarah .

-Oh szia Sarah ! –nyújtottam felé a kezemet . De rossz ötletnek bizonyult , Mert a hideg bőröm ellentéte volt , az ő forró kezének . Így hangosan felszisszent .

-Te biztosan Edward vagy .- mondta miközben – gondolom fájó – kezét vizsgálgatta .

-Igen…az . –na nagyon értelmes vagyok én is .

- Ne is foglalkozz vele…szerelmi bánat …

-Alice ! Az már 50 éve !

-Jó van na , nem kell rögtön nekem esni .

-Inkább tereljük a szót , mondjuk . Te mi vagy ?

-Edward ! –bökött oldalba nővérem .

- Nem , nem semmi baj . Teljesen jogos a kérdés . Csak tudni szeretné , miért akar megtámadni … - kezte édes hangján , Sarah . Édes?! Ha nem néznének hülyének , most felpofoznám magam . Mióta édes a hangja ?! Lehet , hogy ezt nevezik : szerelem első látásra ? Nem… én nem lehetek szerelmes!Mégegyszer…

-Igen tudni szeretném ! – mondtam büszkén , elfelejtve az előbbi gondolataimat .

-Hát hol is kezdjem ?-kezte a lány – Az apám vámpír , így félig vámpír vagyok . De viszont az anyám , alakváltó . Így hát vámpír-farkas vagyok .

-Ez …érdekes…-mondtam eltűnődve . De nem sokáig tudtam gondolkodni , mert Sarah feje halkan koppant a padlón . Elájult!Törékeny teste rázkódott , mint a kocsonya. Az emberek felfigyeltek a különös viselkedésre , így hamar tömeg gyűlt az asztalunk körül . Nem tétlenkedtem tovább . Kezembe kaptam a rezgő Sarah-t , és futni kezdtem . Nem vihettem a gyengélkedőbe . Ez biztosan nem csak egy szimpla ájulás . Hiszen akkor , nem sikít az ember . Olyan volt , mintha egy csata folyt volna le benne .

Pár perc múlva beértem a korházba , és rögtön Carlise irodájába futottam .

-Carlise ! Valami történt vele !

- Mégis mi ? És ki ő egyáltalán ? – kérdezte gyanakvóan az apám .Miközben a testvéreim is megjelentek a már szűkös terembe .

-Elájult ! És ő Sarah , félig vámpír .-vette át tőlem a szót Alice .

-De viszont félig farkas – mondta Rosalie .

- Jasper ! Mit érzel ?-kérdezte Alice a szerelmétől .

-Hát… mérhetetlenül nagy fájdalmat . És mintha küzdene !

- Rendben . Akkor próbáld meg lenyugtatni !-mondta Carlise a remegő lányt vizsgálgatva .Már nem remegett annyira , Jasper lenyugtatta .Remegő hangon szólalt meg , mikor ismét magánál volt :

-Hol vagyok ? És mi történt ?

-A korházban vagy , elájultál ! – kezdtem én , mert láttam , hogy a többieknek nincsen kedvük beszélni .

-Értem , és haza mehetek ?- kérdezte Sarah , kicsit megilletődötten .

-Persze ! Csak lenne egy kérésem ! – felelte az apám .

- Mégis mi lenne az ?

- Ugye , tudod , hogy az ami veled történt , nem csak egy ájulásvolt …

-Még nem történt velem ilyen . – mondta még mindig reszketve a lány .

-Értem .Valószínűleg , az történt veled amire gondolok .

-Mire gondol ?

-Nem mondhatok semmit ,amíg meg nem bizonyosodom róla .Pont ezért szeretnék , tőled vért venni ! Sarah beleeggyezett , és meg is történt a véradás .A többiek visszamentek az iskolába , míg én felajánlottam , hogy hazakísérem .Még nem is gondolkoztam azon , hogy miért nem hallom a gondolatait . De majd erre is fényt derítek !Megérkeztünk a házhoz , persze én hoztam őt, mert olyannyira gyenge volt , hogy lábra állva elesett .Szóval kinyitottam az ajtót , és amit láttam , az meglepett . Vagy inkább ,megijesztett .

Kérdezz felelek!

Ez nem olyan fontos , de ha bármi kérdésed van , mondjuk ez még nem aktális , de ha nmem értessz valamit a történetben akkor lécci kérdezz!! köccke:D De kérdezhetsz e-mailben is :címem : lollipopp97@citromail.hu nah akkor vároma kérdéseket pux♥♥♥

Vámpírlét

Megint egy novella :D

Nem tudta mióta mehetett , de az élete egészen más színt vett fel , mióta a vámpírokhoz tartozott. Mihez kezdjen most ? Az életének már nincs értelme , nem láthatta szerelmét , barátait , sőt még családját sem . Az örökké valóságig járhatta az éjszaka sötét poros utait . Felnézett az égre és az eget kezdte nézni , épp telihold volt , pont mikor elvesztette emberségét . Gondolkozásának eredménye mindig ugyanarra a tényre hozott megvilágosodást .” Egy ilyen lénynek nem érdemes léteznie , pusztulnia kell !” Nem tudta hogy foglya véghezvinni tervét , de tudta ,hogy létének nincs semmi értelme . Embervérre szomjazott , mint még soha . Mióta új alakot öltött nem evett , nem akart ártatlan életeket elvenni , elrontani . Ahogyan az övét is elrontotta , az a fenevad .

Sosem fogja elfelejteni , hogyan támadt rá a gyilkos , ki elvette életét , de létét meghagyta . Tavasz vége volt , telihold , egyedül baktatott az éjszakában . Pont mint a mai nap , az nap is gondolkozott . Gondolkozott , hogy megmerje – e kérni az élete kezét . Elmélkedését egy morgás zavarta meg , majd egy ordítás és egy elhaló sóhaj . Majd megint a morgás , de sokkal közelebbről . Tudta , hogy egészen közelről jön a hang , haza kéne mennie . De sajnos késő volt már , a szörnyű lénnyel nézett szembe , vörösen izzó szemébe nézett , tudta , hogy nem ember . „ Mit akar ?”Kérdése halk volt , és nem is talált meghallgató füleket . A vámpír lecsapott. Belevájta fogait puha húsába , de mielőtt végleg megölte volna egy arra járó ember látott meg , nem akart feltűnést kelteni , ezért ott hagyta a kihűlt testet . A fiú szenvedett , szenvedet mint még soha . Nem a fájdalomtól , hanem mert tudta , hogy szerelmét soha többé nem láthatja . Most rögtön meg akart halni , azt gondolta , hogy a fájdalom után meghal , és vége . De mikor feleszmélt félve jött rá mi is lett valójában . Sírni akart , de nem tudott . Érezte , hogy nincs tovább

Egy lány aki haldokolt , már utolsó percei is hosszúnak tűntek . Nem búcsúzhatott el , nem érinthette meg újra szerelmét , akiért meghalt volna ,és most meg is hal érte . Igazából a fiú miatt kell elmennie nem érte . A fiú meghalt így nem maradt értelme életének , meg kell halnia . Utolsó lélegzetével fent tudta tartani már kihunyni készülő szemeit , és megpillantotta azt akiért meghalt volna , de ha él akkor hiába távozik el az élők közül ? Élete utolsó szikrájával annyit mondott : Szerettelek !

A fiú meghallott egy ismerős hangot , tudta hogy azé a hang akiért mindent megtett volna , akinek odaadta életét . De valamiért ez a hang keserves volt és csak annyit zokogott: Szerettelek ! Máris tudta ,hogy cselekednie kell , meg kell mentenie szerelme életét . De hogyan ? Odasietett nem tudta mit tegyen , változtassa hozzáhasonlóvá ? Hogy együtt vesszenek el az életben , vagy hagyja meghalni ? Hívjon segítséget?Nem tehetett mást nem akarta elveszíteni . Rátapasztotta ajkait a már alig pulzáló nyaki érre és belevájta borotva éles fogait . Nem tudta meg tudja-e állni , hogy kiszívja belőle az életet adó nedűt , hiszen már hónapok óta nem evett . Végül a nőt elhagyva arrébb állt pár lépés és végignézte az átalakulást , a szörnyű kínt , a fájdalmat .

A lány feleszmélt körül nézett , újra látott , hallott , szagolt , de mégsem volt ember . Szemei az öt körülvevő kemény testet szemlélték ,a szerelme volt , akiért kész volt meghalni . Úgy csókolta meg mintha soha többet nem csókolhatná , mintha holnap már nem kéne léteznie , pedig élete végéig a jelen fogságában fog élni . De legalább azzal akit a legjobban szeret .

KOMIKAT!!!!!!!!!!!EZERREL:D

Az élet tengere

Na hoztam nektek meglepi novellákat !!!Ide is kérek szépen komentárt!
És hangsúlyoznám , hogy ezek, egyperces novellák , úgyhogy ne számítsatok túl hosszúakra!!!!

Vihar volt , mindenki eszeveszettül futott a villámok , és a káosz elől .Csak egy kopasz férfit nem érdekelt a pusztító tornádó , a tenger hullámainak növekedése ahogy elönti a partot a víz , és ember életeket vesz el . Ő rá sem hederített . Csak ült az egyik fa tetején aminek felét már elfedte a víz .Fejét a térdére hajtva ült és gondolkozott , azon ,hogy mit is rontott el az életében , miért volt olyan szerencsétlen , hogy az esküvőjét idegen emberek tegyék tönkre . Hogy megöljék a menyasszonyát és , hogy soha többé ne láthassa élete értelmét .

Gondolkozott , és a vihar egyre több áldozatot követelt . Gondolkozott , és emberek ezrei vesztették el életüket .Gondolkozott , és már csak ő volt a hatalmas kikötőben . Egyedül , pont mint esküvőjén , mikor belépett a templomba , és csak élettelen testeket látott . Megint csak ő volt , és az ártatlan áldozatok , megint nem tehetett semmit . Legszívesebben meghalt volna , de tudta , hogy a halott menyasszonya , azt szeretné , ha élne . De mért kell élnie ? Kérdezte időnként magától . Miért ? Mikor az élet tengerén , már csak egy hajó sodródott , méghozzá az övé . A többi elsüllyedt vagy tönkrement . Egyedül úszott a hajója a tengeren … Legénység nélkül … Csak ő , és az emlékek .

Rápillantott szempillái alól a tenger habjaira, látta, ahogy egyre jobban fodrozódik a víz , de őt nem izgatta . Csak ránézett féltve őrzött medáljára melyben szerelme képe volt , semmi pénzért nem adta volna oda senkinek . De kinek is adta volna? Az egyik már nem élő árusnak?

Nem tehetett semmit, csak ült és várta , hogy végre elnyelje őt a lágy folyam , hogy elvegye az ő életét is az élet . Szemei előtt ott lebegett menyasszonya képe amint megkéri őt , hogy harcoljon a végsőkig . Ő csak felkapta a fejét , egy lágy szellő érintése után , körülnéz nincs senki a közelben . Mit tegyen ? Ekkor meglátott a fán egy olyan ágat amely egy kiálló sziklára nyúlik .Fogta magát és átmászott a sziklára . Lenézett a mérhetetlen mélységbe . Amely alján ott voltak a már nem élő szomszédjai .Megdördült az ég és ő csak nézte a szakadékot . Mindennél jobban félt , hogy pont most ,mikor összeszedi magát beleessen a semmibe. Ezt nem teheti meg 5 éves lányával, akiről majdnem megfeledkezett . Vészjóslóan megcsördült a telefonja „Haló?...Nem!!!”ezek voltak utolsó szavai mi előtt utolsó útjára ment volna , a végzetébe .Villámlott mikor a férfi leugrott a szirtről . A fény ami amit a villám idézett megvilágította a szenvedő férfi torzult arcát , amely éppen a semmibe akar landolni .De leugrásának erős oka volt , elvesztett még valakit , a lányát .Nem tudta mire vélni élésének okát , elakart menni , el abból a városból amelyben mindig csak balesetek vannak . De ő mért él túl mindent ? Az ugrást is túlélte , néhány horzsolással .A vízben leállt az agya , olyan hideg volt a testét körülvevő folyadék . Nem gondolt másra , csak arra , hogy ha meg kell halni , akkor a családjáért tegye . Ő a családjáért tette , mert nem tudott nélküle élni .a szenvedő lebukott a víz alá és soha többé nem jött fel .

A nap kisütött , a víz visszacsordogált a medrébe , mintha csak a férfi szelleme egy új világot teremtett volna , egy sokkal szebb világot . A férfi telefonját megtalálták és csak egy üzenete volt méghozzá az „Ne félj kedvesem nemsokára velem lehetsz , Menyasszonyod „ . Sokan nem hiszik , hogy ez igaz lenne , de a férfi szeretetének nincs határa , így ez sem lehetetlen .Csak hinni kell a csodákban.

2. fejezet

Reggel mikor felébredtem , már hét ágra sütött a nap . Érdekes , anyuék azt mondták , hogy itt örökös az eső. Kikászálódtam az ágyból és hangos ásítás közepette , megágyaztam . Rápillantottam az órámra , és örömmel vettem tudomásul , hogy még két órám van elkészülni. Bementem a fürdőszobába , megfürödtem , fogat mostam. Mikor kijöttem még csak tíz perc telt el , így úgy döntöttem leülök a gép elé .Kb. húsz perce gépeztem ,mikor anya jött be a szobámba –természetesen kopogás nélkül .

- Kislányom öltözz fel ! Ma hamarabb kell menned mert fel kell venned az óráidat .

-Ó , király , még ez is …- benyúltam a szekrényembe , és kivettem egy combközépig érő fehér szoknyát , alá egy fekete leging-et és felülre egy fekete pólót . Lerohantam a konyhába elvettem egy almát , felvettem a kabátomat és kocogva indultam az iskolába , bár rendes ember számára láthatatlan voltam , olyan gyorsan mentem . De egy vámpírhoz képest , lassú voltam . Így haladtam a suli felé . Kb. 1 perc múlva már az iskola kapujában álltam.És onnan már gyalog haladtam tovább . Felvettem az óráimat : töri , matek , biosz és kémia. Elindultam hát törire ,nem figyelve senkire se így nekimentem az első velem szembe jövő embernek .Hát ez az én formám , rögtön az első nap teljesen leégetem magamat…

-Nézz már a lábad elé –rivallt rám a lány akinek nekimentem .

-Bo..Bocsánat –mondtam és elkezdtem felszedegetnia földre hullott papírjaimat .

- Hadd segítsek ! –ajánlotta fel egy szőke hajú barna szemű fiú . Én a meglepődöttségtől csak bólintani tudtam . Miért akar nekem segíteni ? Végülis miért ne segíthetne ?-ó milyen udvariatlan vagyok ! A nevem Chris ! – nyújtotta felém a kezét . Én egy percig gondolkoztam odanyújtsam –e neki forró kezemet , de aztán arra a kövesztetésre jutottam , hogy megpróbálom kontrollálni a hőmérsékletem . Amint azt bizonygattam magamban , hogy sikerült , odanyújtottam kezemet és én is bemutatkoztam .

-Az én nevem Sarah . Kösz , hogy segítettél felszedni a cuccaimat ! Milyen órád lesz?- honnan ez a nagy bátorság? Biztos nem akarna mellém ülni! Hiszen elég ijesztő vagyok mit ne mondjak !

-Törim , és ahogy látom neked is – mutatott a kezemben lévő órarendre – na gyere ! Már rég becsengettek ! –megfogta a kezemet és befelé húzott a terembe . Szerencsére a tanár beteg volt így lyukas óra volt . Chris úgy döntött , hogy körbevezet a suliban . Megmutatta az egész sulit , majd mikor kicsengettek , elbúcsúztunk és számot cseréltünk .Mentem matekra , miközben azon gondolkoztam , hogy anyunak igaza volt , ez tényleg egy barátságos város!Bementem a matekterembe , és természetesen mindenki engem méregetett . Leültem az egyetlen olyan helyre ahol egyedül ülhetek . Becsengettek és egy fekete hajú lány ült le mellém . Na de jó , még egy ember akivel beszélgethetek…

-Szia – köszönt rám – A nevem Alice . A tiéd bizonyára Sarah !

-Öhm…igen én Sarah vagyok .

-Érzem , hogy jó barátnők leszünk !-hát de jó , nem elég , hogy Chris-nek kell jópofiznom- nem mintha nem lenne kedves tőle , amit csinál de a sáját érdekében – még Alice-el is jóban kell lennem …

-Ebben biztos vagyok – mosolyogtam .

-Ha gondolod , a menzán mellénk ülhetnél !

-Jó rendben , szívesen !

- Rendben ezt megbeszéltük – mondta majd üveges tekintettel a semmibe bámult .Egyszer csak megszólalt – Nem lesz matek tanár , lyukas óra lesz . –ujjongott .

- Mindenki megbetekszik ?! – inkább kérdésnek hallatszott , mint kijelentésnek .

-Hát , tudod az influenza…

-Igen ismerem . –iő közben elborult az ég és vihar támadt .

-Szereted a vihart ? – kérdezte lekesen , úgy mintha egy életbevágó dolog lenne .

Na erre most mit mondjak a farkas énem gyűlöli , de a bennem élő vámpír egyszerűen imádja .

-Hát az a hangulatomtól függ .

-Értem . Kicsengettek ! – derült fel , és húzni kezdett a menza felé

Na ez lenne az új feji ! ahogy mondtam , sztem a kövi rész szerdán lesz , vagy hamarabb!! Jah és készüljetek fel Edward szemszögére:D

1.fejezet

Nem hiszem el , hogy már megint költözünk…Életem 17 éve alatt már 5-ször költöztünk. Kész életveszély .De ha muszáj , akkor muszáj . Mert azt senki sem szeretné , hogy kiderüljön : anyán alakváltó , apám vámpír . És én…Én egy genetikai hulladék vagyok , se nem vámpír . Se nem farkas .Én valami furcsa keverék , a két ellenség között . Utálom magam , de nem, csak azért mert sehova sem tartozom , hanem mert a bennem lévő farkas, és a vámpír gyűlölik egymást .

Külső szemlélőknek, valószínűleg érdekesen nézek ki – hófehér bőrömmel, fekete hajammal, és szó szerint rikító kék szememmel. Elég érdekes, hogy lány létemre, átváltoztam farkassá.De egyben érthető is mert apu – és a bennem nyugvó vámpír miatt veszélyeztetve érzem magam .

Ha jól emlékszem Forks-ba költözünk .Ahol – anyuék szerint-vámpírok és alakváltók is élnek , s így nem lesz nehéz az elhelyezkedés .Persze… Biztos nem lesz nehéz – a vámpírok utálnak, mert farkas vagyok- az alakváltók meg azért mert vámpír is vagyok .Nehéz így az élet , de térjünk vissza a jelenbe...

…Éppen a csomagjaimat pakolásztam mikor anyu jött be a szobámba:

- Kincsem, ugye nem baj , hogy már megint költözünk?

- Már megszoktam-vetettem oda neki nemtörődöm hangnemmel.

-Jajj , drágám tudod , hogy muszáj elköltöznünk .És meglátod , hamar találsz új barátokat !

- Anya! 17 éve egyetlen barátom sem volt! Gondolod, hogy pont ebben a világvégi városkában fogok találni?

- Nyugodj meg ! És siess a pakolással, mert fél óra múlva indulunk!

- Jó , most ha megbocsájtasz .. kimennél a szobámból? Szeretnék egyedül lenni!

- Jó –jó már megyek is ! –ezzel kiviharzott a szobámból én pedig folytathattam , a már oly sokszor eljátszott pakolást … Mikor bepakoltam , levittem a kocsihoz a cuccaimat és beültem a hátsó ülésre . Hallottam, ahogy anyu is jön le , majd apu . És ahogy sejtettem már ott is ültek a kocsiban .

Nem volt kedvem beszélgetni így hát kezdeményeztem egy „gondolati bájcsevejt „mert tudni kell rólam , hogy gondolati beszélgetéseket tudok folytatni , és a beszélgetésben résztvevők egymás gondolatát is hallják . Csak az a baj , hogy nem hallgathatom ki mások gondolatait , mert előbb nekem kell beszélnem … Valószínűleg a farkasok gondolatban lévő beszélgetései nálam átterjedtek a vámpírságomra is . De ez csak az én elméletem . „Anyu!Mennyi idő az út ? „ kérdeztem az elmémben „Nem olyan hosszú , ki fogod bírni „jött a válasz . Ebbe belenyugodtam és csak néztem ki az ablakon . És a csíkként futó fákat fixíroztam .

Kb. 3 óra múlva elértünk egy táblát ami azt jelezte , hogy Forks-ba vagyunk .Megkönnyebbülten dűltem hátra az ülésen . Úgyis maradtam míg meg nem érkeztünk a hatalmas , fehér házunkhoz .kiugrottam a kocsiból és azzal a lendülettel a ház egyik ablakán be is jutottam . Körülnéztem : Üres szoba , zöldes kék színű fallal , két hatalmas ablakkal , és egy fürdőszobával . Eldöntöttem ez az én szobám!Bepakoltam a cuccaimat , és tíz perc elteltével ,egész otthonos kis helység lett belőle…Lementem a konyhába , ahol anyu épp főzött valami tészta félét .

-Anyu hol van apa ?-kérdeztem , miközben az elém kirakott spagettit mustráltam , és teljes bizonysággal állíthatom ehető!

-Elment vadászni idézem szavait „ Ne csak ti ebédeljetek !” – mondta az anyukám és ő is elkezdett enni . Öt perc múlva már be is faltam a kaját , és felmentem a szobámba . Onnan egyenesen a fürdő szobámba , ahol lefürödtem . Idő húzásként meg mostam a hajam is . Két fehér törölközőbe bugyolálva léptem be a szobámba . Felvettem egy kinyúlt pólót . Befeküdtem az ágyba , és gondolkoztam azon , hogy vagyon befogadnak-e , hogy lesz- végre barátnőm , és , hogy mit rejt a holnap…

Halihóó

Hello mindenkinek szóval , ahogy már említettem a történet lényege egy 17 éves lány aki félig vámpír , félig alakváltó . Aztán kiköltöznek Forksba-és szerintem nem árulok el nagy titkot azzal , hogy Cullenék is fel fognak tűnni :D
Aki pedig olvassa a blogot annak nagyon köszönöm , szerintem úgy három naponta lesz friss , de lehet , hogy hamarabb - vagy éppen később jön :DTovábbi jó böngészést!!